Ha eljön Magyarországon a raszta nap: Judge Day

A PASO Spy on You címmel írta át a Judge Dayt. Talán ez a változat különbözik a legjobban az eredetitől. Lord Panamo (a PASO frontembere, ismertetője: fehér öltöny, fekete ing, fehér kalap) nagyon jól átformálta a dalt a rájuk jellemző hangzásra. Soha nem hallgattam '60-as évek-beli ska/roots zenét, de az ilyen lehetett. Nagyon jól átadja a hangulatot. Reggae alapok, oldszkúl dancehall szövegelés. Telitalálat.

A Dr. Ring-Ding-féle verzió az ötletadó dal. Nem is véletlenül, hiszen az egyetlen külföldi közreműködő Thousands & millions című szerzeménye hibátlan. Szórakoztató, könnyed, néhol feszes. Hihetetlen, hogy ugyanabból az alapból miket ki lehet hozni. Ennél a dalnál tolakodik legjobban előre a szöveg és érvényesül a legkevésbé az alapzene. Ezt pedig nehéz elérni. Egyedüliként Dr. Ring-Ding hagyta meg az eredeti refrént (ami szintén pontosan illeszkedik az új szöveghez és előadásmódhoz).

Béke és szeretet, gyerekek: nincs jobb annál

A Mondd ki a szót! talán a legismertebb dal lett az albumról. A Petőfi-n nem biztos, hogy találnánk 1 olyan órát, amikor nem nyomják le. Copy Con remek, néhol vicces, néhol büntető szövegét most nem dícsérem túl. A szolnoki tigrisnek olyan hangja van, amit szerintem sokan irigyelnek tőle (külön respekt azért, mert magyarul énekel). A lemez slágere.

Az album utolsó átdolgozása a győri hip-hop/reggae csapat, a Connections munkáját dícséri. A Zagastic-os Dalma produkciója mellet ez a másik nagy nem-kedvenc. A srácok egyébként nagyon jó dalokkal ajándékoztak meg eddig (pl. Jamaikai homok - abszolút kedvenc), de a Lesz még nem fogott meg. Hiába, erős a mezőny. Korábban is dolgoztak együtt a Ladánybenével és biztosan fognak is. Ennél lehet erősebb dalt is összehozni.

Az utolsó tétel a lemezen az eredeti dal instrumentális verziója. Na ez az, amit már senki sem fog meghallgatni, ha végigtolta a lemezt. Viszont itt a lehetőség, hogy mások is elkészítsék a saját Judge Day riddimüket.

Első próbálkozásnak több, mint jó

A Judge Day tökéletes alapanyagnak bizonyult, mivel jó riddim albumot csak jó zenei alapból lehet csinálni. Persze az is fontos, hogy ki nyúl hozzá, de ebben az esetben nem igazán lehetett hibázni: a Ladánybene mindenkit ismer, aki ebben a stílusban tevékenykedik és olyan előadókra bízták rá a Judge Day-t, akik biztosan nem rontják el. Lényegében mindegyik szám telitalálat, nem tudtam kiválasztani a kedvencemet (most éppen a Dr. Ring-Ding-féle Thousands & Millions).

A lemezen található 8 dal (az instrumentális verzióval) éppen elég. Nem lehet annyira jó alapot írni, hogy azt egymás után 10-12-szer meghallgassa az ember, arról nem is beszélve, hogy a még érdekes, változatos variációk száma is eléggé behatárolt (magyarul unalmasak lennének a szövegek). A 7 verzió tökéletesen elég, így az nem válik unalmassá még az 50. hallgatásra sem.

Első próbálkozásnak több, mint jó. Persze, ha nagyon bele akarok kötni, akkor mondhatnám, hogy hiányzik róla egy jó kis dub verzió. De nem mondom: jó ez így, ahogy van. Mivel nálam a szerzői kiadás alapból plusz egy pont, ezért ez a lemez simán 5-ös.

-nagymester-

[2007.10.19.]

« előző oldal

(2. oldal)