Költészet, zene, magány és erő…
Hideg: A hidegség is álarc számomra, legalábbis egyik fontos alkotóköve. Az a furcsa, hogy érzem magamon, gyakran tudatosan nem engedtem meg, hogy megérintsenek pillanatok. Felvettem ezt a hidegséget. Ez olyan, mint amikor kap egy oltást az ember, és a szervezete elkezdi termelni ellenanyagot. Én annyira kitermeltem, hogy sajnos elvesztettem a legalapvetőbb tényezőt, a meglepődést. Nem tudok meglepődni. Ez egy olyan hidegség, amit megélek, átélek, és magaménak mondhatok. Nem azt mondom, hogy szükséges rossz, mert nagyon irigylem a naiv embereket…
Éjszaka: Imádom. A legszívesebben csak éjszakában élnék. Nem szeretem a reggeleket, amikor felébred a város. Nagyon rossz alvó vagyok, de alkotó nem alvó, és reggel hatkor, amikor megiszom egy kávét, és lefekszem, nekem ott ér véget a nap.
Bűvölet: Szeretek bűvöletet okozni, de nem élek bűvöletben. Rettenetesen szeretem a mágiát, szeretnék érteni hozzá, szeretném használni. Biztos vagyok benne, hogy vannak bennem dolgok, de nem vagyok birtokukban. Előfordul, hogy bűvöletben vagyok, mint például legutóbb is: megyek, és egy utcai lámpa alá érek, és az abban a pillanatban gyullad fel… Tudom, hogy ez számtalan más emberrel is megtörténik, de erről nem veszek tudomást. Csak én élek. Én nagyon önmagammal foglalkozom, illetve azzal a kis körrel, akiket beengedek. Igen, ez a bűvölet…
Kudarc: Egy. Saját magam tettem önmagam ellen. Önmagammal vallottam kudarcot, egy bizonyos pontban. És sajnos nem tudom feltalálni az időgépet.
Meleg: Nagyon szeretem a meleg hangot. A mai színjátszásban van egy nagyon felfokozott, nem a saját hangunkon beszélés, nem a saját érzelmeinket megélő, már-már evidenciának tűnő habitus. Rettenetesen szeretem azt, amikor egy ember leül, a munkától kellemesen elfáradva, vesz egy mély levegőt, és akkor őszinte. Kellemes melegség tölt el ilyenkor. Általában a szerepeimnek minden egyes hangvételét a melegebb hangok, az őszinteség felé próbálom terelni. És ez érdektelen. Az a fontos, hogy ki tud adott pillanatban minél jobban eltorzult szemekkel, arccal, hanggal és lélekkel üvölteni, és akkor ő a jó színész… Hát nem. Nagyon fontos a dolgok lüktetése. Végső soron nekem ez a melegség.
Szerelem: Gyengévé tesz. Esendőség. Pontosan azért öl meg, mert minden fizikumom, minden intellektuális beállítottságom nap mint nap boxmeccset vív. Nagyon-nagyon szükségeltetik ez a gyengeség. Nem kerestem soha, a szerelem az bekövetkezik. Van, hogy beleszeretek egy ember gesztusába, egy hangvételébe, egy mimikájába, abból összerakom, és olyankor a szerelem egyben van nekem…
Hazugság: Egy esély…
Hit: Evidencia. Én a másik felemet keresem kis életemben, de az én önnön másik felem a hitem. Tehát hál istennek harmóniában élek önmagammal, mert megvan a másik felem, a hitem, ami úgy jó, ahogy van. Megpróbálni megingatni, hozzátenni, elvenni, torzítani: súlyos vétek.
Mosoly: Szelektálok. De mint mondtam, szerelmes tudok lenni. Mosolyt okozni szeretek. Nem bájvigyort, inkább a cinkos mosolyban hiszek. Amikor ülök a tömegben, körülvesznek, bámulnak rám, kinézek, és ő tesz egy félmosolyt, hogy értelek. Csak ahhoz nincs hangom, hogy meghalld: ott ülök, és értelek. És vannak azok a mosolyok, amikor a nénikét átkíséred és megköszöni… abban is benne van egy egész élet. Én is hoztam egy mosolytáblát az életemből, hogy miért kaptam, vagy nem kaptam... Én nem dobálózom mosolyokkal. Megvan annak a helye és értéke…
Köszönöm az interjút.
Sík Bernadett
[2006.04.11.]
Hírek
