Csepregi Éva remekül ért a gyerekek nyelvén

Gyermekeknek szóló műsoron részt venni mindig nagy élmény, mert azt a fajta lelkesedést, amit egy kisgyermek tud nyújtani, semmi sem pótolja. Most, karácsonyhoz közeledve egyre több rendezvényre kerül sor, amely a lurkókhoz szól. Nem volt ez másként a mikulásnapi Csepregi Éva fellépésen.

Mikulás közeledtével azért még a nagyobbacska gyerekek szíve is megdobban, hogy vajon elég jók voltak-e. Nem volt ez másként Győrújbaráton sem, ahol a helyi művelődési házat színültig megtöltötték a gyerekek és a szülők. Voltak ott ovisok, kisiskolások, egészen karon ülő kisbabák, de azért a felsősök közül is észre lehetett venni párat. A fél 5-re meghirdetett kezdés előtt pár perccel az egyik kislegény elkezdte kiabálni, hogy „Kezdjék el!”, amire rákaptak a többiek is, így majd „szétrepedt” az épület s egy pillanatig megnyugtató volt a tudat, hogy közel a vészkijárat… Ám ez még csak előjele volt annak, hogy bizony ennyi kisgyermek igenis nagy hanggal bír.

Abrakadabra most is ez a jelünk!

Csepregi Éva percre pontosan lépett a mikrofon elé, s ezzel, na meg az Abrakadabra című dallal kezdetét vette az interaktív gyerekelőadás. A hang és az ének remekül szólt, tisztán lehetett mindent érteni, pedig a lurkók lelkesedtek és tapsoltak rendületlenül. Különösen akkor kezdett forrósodni a hangulat, amikor Éva találós kérdéseket tett fel nekik, s aki helyesen válaszolt, találó és a válaszhoz valamilyen formában kapcsolódó ajándékot kapott. Volt is nagy tolongás és rengeteg helyes válasz. Az ugrálókötél versenybe, amely stílszerűen az Ugrálókötél című dalhoz kapcsolódott egy bátor kisfiú is nevezett, ám az első helyet nem sikerült neki megcsípnie.

Csipkerózsika és Don Quijote jó barátok

Legalábbis ami az előadást illeti, ugyanis mindkét hőst megénekeltük szerda délután. Miközben a bús képű lovag kalandjait dalolták a nagyobbak, vállalkozó kedvű gyerekek térkirakóból építettek, s mire végeztek, szélmalmok épültek fel. Persze ez is verseny keretén belül zajlott, ami hatalmas hangzavart eredményezett. A hangulat pedig ekkor már a tetőfokán volt, többször is szólni kellett az elől ülő kicsiknek, hogy maradjanak picit nyugton, hogy lássanak a hátrébb lévők is. Egy kislegény pedig egészen egyszerűen úgy gondolta, hogy „kisajátítja” magának Évát. Felment a színpadra, kicsi kezét az énekesnő kezébe tette és ott táncolt vele, követte amerre ment. Amikor pedig egy csokimikulást kapott, boldogan integetett vele.

A szülők is beszálltak a játékba

Éva nem felejtkezett el a szülőkről sem, éppen ezért az Egy kis nyugalmat kívánok én című nótát együtt dalolta vele az egész terem, s bizony így karácsony előtt jól jöttek a sorok. Ahogy a 220 felett is, hiszen ez egy olyan örökérvényű sláger, amelyet szinte mindenki ismer Magyarországon. S hogy mi is volt a közös játék? Nos egy felnőttnek és két gyermeknek csapatot kellett alkotnia, s egy szőnyegkirakót elkészíteni, természetesen versenyben! Két anyuka volt a bátor vállalkozó, s a nagy szaladgálásban szinte porzott a színpad, míg a nézőtéren maradtak lelkesen daloltak a művésznővel.

Lufifújó verseny a végére

Ám ahogy minden jónak, egyszer az előadásnak is vége lett, s mi mással búcsúzhatott volna Éva, mint egy lufifújó versennyel, mert ahogy ő fogalmazott: e nélkül nem lehet elköszönni. A gyerekek fújták is rendületlenül, s nehéz volt választani, hogy ki érdemelje ki az első helyet. De sikerült, s miután megkapták az ajándékokat, még egy búcsúdal belefér, na meg sok-sok ajándék Mikulás.

A gyerekműsor végén hamar kiürült a terem, ám néhány szülő még megvárta a művésznőt, hogy egy-egy közös fotó erejéig átöleljék egymást, s dedikáltassanak vele. Elkapott mondatokból pedig hallani lehetett: kár lett volna kihagyni Csepregi Éva műsorát, melegséggel töltötte el a jelenlévők szívét a hűvös decemberi délutánon. Éva varázsolt, nem is akárhogy: egy anyuka így fogalmazott: „Erre az egy órára újra gyerek lehetettem.” Kell ennél több, s éppen karácsony közeledtével?!

– Havassy Anna Katalin –

[2007.12.17.]