Merán Bálint, a Vámpírok báljából: "Mindenkiben van egy kicsi kis gyerek"

A Vámpírok bálját, mint már beszámoltunk, felújították. Néhány új résztvevőt kérdeztünk meg a darabról. Ma a Korlockh grófját alakító Merán Bálinttal készült beszélgetést közöljük.

- Miként kaptad meg Krolock gróf szerepét?
- Alapvetően klasszikus zenét tanultam, és operát, operettet énekeltem eddig, illetve prózát játszottam a szekszárdi és a budapesti Német Színházban. Januárban láttam ezt az előadást, és nagyon megtetszett nekem az egész, főként, ahogyan Egyházi Géza énekel. Gondoltam, ha lehet musicalt ilyen klasszikus hangképzéssel előadni, akkor lehet, meg kéne próbálnom. Régi barátom, Köteles Géza javasolta nekem Varga Bálintot, aki a produkció korrepetitora. Ő segített nekem a musical műfaj megismerésében, voltam nála egy párszor. De egészen más jellegű dolgokat akart tőlem hallani gyakorolás céljából, mint például meséket. Mindezt azért, hogy megtanuljak szöveget mondani kicsit énekelve, elhagyva az öblös, operás hangot.

Lóhalálában kezdtünk próbálni

- Sokkal többféle színt kell tudni használni. Ő szólt nekem egyik kedden, hogy szerdán megyünk előénekelni. Gyorsan tanuljam meg az első két áriát! Ebből énekeltem Simon Editnek és Póka Balázsnak, akiknek megtetszettem, és utána a Póka Balázs dolgozott velem egy-két alkalommal, utána hétfőn jött Cornelius Baltus, a produkció nemzetközi rendezője. Meghallgatott, majd foglalkozott Mihálka Gyurival és velem egy olyan két és fél órát, mindenfélét kipróbálgatott, és amikor azt látta, hogy mindketten képesek vagyunk az instrukciói alapján valamennyit már továbbfejlődni ez alatt az időszak alatt, annyit mondott: Welcome to the production! Onnantól kezdve lóhalálában elkezdtünk próbálni. 10 napunk volt rá, utána egy főpróba, ami olyan jól sikerült, hogy Cornelius azt mondta, hogy akkor a másnap délutáni előadást én csinálom.

- Láttad a filmet, amelyből a musical készült?
- Azelőtt nem láttam, de most a próbaidőszakban természetesen megnéztem. Vicces, vidám film. Nem az én stílusom, megmondom őszintén. Nekem a musical jobban tetszik.

- Befolyásolt a film a szerepedet illetően?
- Néztem ilyen szempontból is, de nem gyakorolt rám olyan nagy hatást. Megnéztem inkább részleteket a külföldi előadásokból, azokból próbáltam profitálni, valamint Géza játékából. De nagyon rövid volt ez az idő arra, hogy igazán ki tudjam dolgozni a figurát. Soha nem játszottam előtte vámpírt. Grófot már kétszer, egyszer Mozarttól a Figaro házasságában illetve Cimarosa Titkos házasságában. Két teljesen különböző típus volt, ám egyiknek sem volt semmi köze a vámpíroskodáshoz. Így igazából ezt kell megtalálnom, ebbe az irányba kell még nagyon sokat dolgoznom, fejlődnöm, hogy tényleg félelmetes is legyen. Ő a központi figurája ennek a darabnak, Ő az, akit szeret a közönség, pedig vámpír. Abszolút szerethető a figura, de nem lehet csak szerethetően játszani, hanem igenis kell benne keménység, és nekem ezt kell még nagyon sokat csiszolni, fejleszteni.

- Miért vonzzák az embereket a vámpírok?
- Azt gondolom, hogy az ilyen bizonytalan dolgok mindig vonzzák az embereket. Mindenkiben van egy kicsi kis gyerek. A színészekben biztosan. Ez a fajta gyermekiség hozza ezt az érdeklődést, vágyódást magával az ismeretlen után.

- Hogyan viszed bele a karakteredbe a vámpírokról való ismereteidet?
- Túl sok ismeretem nem volt a vámpírokról. Megnéztem a filmet, a könyvtárban pedig egyetlen egy vámpíros könyvet találtam. Külünben a szokásos dolgok élnek bennem Drakula grófról meg Erdélyről. Azt gondolom, hogy egy olyasfajta vámpírt fogok majd létrehozni, aki egyrészt ugye az én habitusomból fakadóan valamennyi romantikával rendelkezik. Ami még fontos benne, hogy igazából Ő nem akar vámpír lenni. Ez az El nem múló vágy c. dalból is kiderül. Olykor az állati ösztönök eluralkodnak rajta, megharapja az áldozatot, kiszívja a vérét, de igazából bántja mindez. Nem vágyik rá. Ő boldogabb lenne, hogyha egy igazi szerelmet, egy igazi párt találhatna. Ám ennek mindig az a vége, hogy az igazi pár meghal, Ő pedig él tovább az öröklétben.

- Milyen találod összeségében a darabot?
- Mindenképpen bámulatos az egész látvány. Egy igazi show műsor tulajdonképpen. Nagyon erős benne a tánc. Nem csak aláfest, díszít, hanem segíti a cselekményt, hiszen önálló táncszámok vannak benne, amelyek egy álomvilágot vetítenek ki, amelyben megelevenítik, hogy mi fog történni. Ez nekem nagyon tetszik benne. Tehát a tánc, a zene, a fény, a színészek, és minden együttes jelenlétének köszönhetően ez egy összművészeti, csodás alkotás.

Olvass tovább: Mihálka György, a Vámpírok báljából: "Szerintem mindenkiben ott van kicsit a vámpír"
A Vámpírok báljának karmestere megoldotta a nehéz feladatot

- Remus -
(fotó: Sárközi Marianna)

[2008.07.08.]