Az új Rock 'N Roll királyok - Zorall

A félhomályban izgatottan zsong a bál, a zsúfolt nézőtér az új rock’n roll királyokra vár. Kialszik a fény és megdörren egy durva dal, egyszerre dobban a sok szív, hű de ZORALL!

Motoros (régi) csibészek.

A fent olvasható intróval kezdődik az utóbbi idők magyar rock lemez termésének egyik legjobb darabja. Talán senkit sem sértek meg, ha azt mondom, hogy a Zorall zenekar tagjai láttak már szebb napokat is.

Voltak már feljebb is (lesznek még) ha hozzáteszem, hogy ez a zenekar pont ettől óriási, akkor minden rendben van. Amúgy meg ezek a muzsikusok, azok a fajták, akiknek nem nagyon elegendő egy zenekar, muszáj nekik még néhány dolgot csinálni. Olyanok mint a cápa, folyamatosan úsznia kell, hogy lélegezni tudjon. Gondolom viccnek szánták, de aztán rájöttek, hogy ez nagyon bejön a közönségnek.

Remekül eltalálták az arányokat a tomboló retró és a rock zene között. A 2002-ben alakult banda frontembere az a Szendrey Zsolt (Szasza) aki már bőven letette a magáét a Sex Action és az Action zenekarokban. A Sing Sing zenekar egykori főnöke (bőgős, fuvaros, szervező, mindenes, stb.) Hangyássy „Hangya” Laci nyilvánvalóan a szellemi atyja ennek a formációnak. Barbaró Attila Junkies-os tagsága még egy kis pikantériát kölcsönöz a zenekarnak. Az alapító tagok közt volt Szőke „Szöszö” Gábor (gitár) és Bonyhádi Bálint (dob) is.

Ők egyéb elfoglaltság miatt ma már másfelé pengetnek. Helyettük a Mex zenekarból érkezett Schvéger „Fenegyerek” Zoltán (dob) valamint Kalapács Joe gitárosa Weisz „Kicsi” László. Ezek a fickók valami olyat alkottak, ami a magyar rock életben teljesen egyedül álló. Ráadásul még hitelesek is, tekintve a rock ’n roll-ban leharcolt arcukat. Előbányásztak 30-40 éves magyar slágereket, hozzájuk rendeltek ismert rock (punk) nótákat és nekiálltak bejárni az országot.

Furcsa mód a közönség azonnal vette a lapot (és a lemezt is) és jelenleg már ott tart a dolog, hogy komoly igény van rájuk. Egy zenekar akkor tekinthető sikeresnek, ha már nem a szervezőnek kell keresni a koncerthelyszíneket fellépés reményében, hanem amikor a helyek keresik a zenekart. A Zorall 2003 tavaszára már itt tartott.

Szűcs Judit vs. AC/DC

2003 nyarán meg is jelent az első album, „Nem csak a húszéveseké a világ” címmel. A jó öreg Aradszky László sláger, mint címadó nóta meg is adja az alaphangot a lemeznek. Amikor viszont az AC/DC Thunderstuck-jának wamp-jében az szólal meg, hogy „Táncolj”, akkor már nem nagyon bírunk a nevetőizmainkkal.

Azt gondolom, hogy ehhez kell igazán zenésznek lenni. Hogy meghalljuk az összecsengést két tökéletesen ellentétes műfaj nótái között. Egyszerűen zseniális. Ha azt gondolod, hogy ezzel vége is, akkor nagyot tévedsz, mert akár hiszed, akár nem ezt még tudják fokozni. A Fonográf „Hunyd le a szemed”-je, a Steppenwolf „Born to be wild”-jaként köszön vissza, persze egy kicsit még bekeményítve. Jó kis „szögeléssel” a közepén. Újabb fordulat, a Generál Fűrész című dalának közepéből előbújik a Queen We Will Rock You-ja!

A Bergendy Szellemvasútja kapott egy kis Mötley Crüe köntöst, a Pantera Walk-ja meg a Hernádi Judit által ismerté tett Sohase Mond című tangójával házasodott össze. És még mindig nincs vége. Számomra a legnagyobb párosítás Uhrin Benedek Rebekája, a Motörhead Ace of Spades zenéjére. Ebben a nótában benne van számomra egy kérdés.

Hogy a jó édes anyjába kerül a Szigeten a nagyszínpadra ez az ember? Aki ráadásul meg van győződve arról, hogy ő egy hihetetlen tehetség, akit elnyomott a szocialista diktatúra. Hát most megkapta. Persze széles körben csak most fog elterjedni a slágere, köszönhetően a Zorallnak (meg a Motörheadnek).

Zorall Live.

Nem akarom tovább boncolgatni az első albumot, annál is inkább mert már van második is (Randalíra), ráadásul Robert Plant szerint a zenéről beszélni (írni), olyan mint egy focimeccset lerajzolni. Tessék meghallgatni! Egy jó kis rock buliban, ha megszólalnak ezek a nóták, ott láb nem marad mozdulatlanul.

Apropó buli. A Motoros Horda legújabb csínytevése egy koncert album. Erről aztán végképp lejön, hogy ezek milyen hülyék. Miután jó néhány koncerten részt vettem már, bizton állíthatom, hogy a legjobb rock bulikat ezek a figurák csinálják. Ne felejtsük el azt, azért, hogy a fent említett dalokat azért el is kell ám játszani! Itt van egy furcsa csavar a történetben, mert hogy a zenekar le is pengeti ezeket a nótákat böcsülettel. Gitár szólókkal, többszólamú vokálokkal, eredeti hangnemben.

Egy, talán különösnek tűnő hasonlat jutott eszembe, tudniillik Karinthy Frigyes egyszer azt mondta: A humorban nem ismerek tréfát! Ez tökéletesen fedi a Zorall zenei koncepcióját. Viccelnek, viccelnek, de azt nagyon jól csinálják. Ráadásul a maguk szórakoztatására (egy kicsit a mienkre is) teszik mindezt.

Jó dolog, ha az „öreg” muzsikusok egyszer csak előjönnek valami különlegessel, ők azok akik már megtehetik, akik már tényleg azt csinálják amit igazán élveznek. Ezt mi is igazán élvezni tudjuk! Úgyhogy söprés Zorall bulira!

Paya

[2009.02.11.]