Ványa bá élvezhető lett és erről Görög László és Szabó Győző is tehet

A Ványa bácsi Anton Pavlovics Csehov egyik legismertebb színműve. A 19. századi orosz irodalomból, ha kiemelünk bármit, az igaz rá, hogy remekmű, de az is, hogy mai értelmezésben már kissé nehézkes. Lassan valódi kihívást jelent a színházaknak régi, klasszikusokat bemutatni és arra még a nézőket is megnyerni. Hogy miként lehet mindezt sikeresen megalkotni azt, a Thália Színház most megmutatta. A Ványa bá című előadásukat március végén mutatták be a Télikert nevű kisszínpadon, Hamvai Kornél fordításában.

Az eredeti darab az író jóval korábbi, A manó című vígjátékának átírásával született. A vígjáték 1889 októberében készült el, először 1890-ben jelent meg nyomtatásban. Csehov először 1896. december 2-án kelt levelében említette a darabot ezen a címen, hogy Ványa bácsi. A négy felvonásos színmű még egy alcímer is kapott: „Jelenetek a falusi életből négy felvonásban”. Először a moszkvai Művész Színház mutatta be, 1899-ben, de azóta megszámlálhatatlan lassan a bemutatók száma. Sőt, már a feldolgozások száma is jelentős.

Ványa bá képekben - klikk a fotóra

A Thália Télikertben Kelemen József rendezésében látható az előadás. Belépve a nézőtérre egy hatalmas télikert fogad minket, ami Bagossy Levente díszlettervező munkája. A játszóhely nevéhez különösen jól passzol ez a színpadkép, de tökéletesen illik Ványa bá életéhez is. Az ütött-kopott lóca, a sarokban a kis asztal, ami éppen Molnár Piroska törzshelye lesz…

Az egész kép olyan, mintha egy filmet látnánk, vagy egy jól megkomponált, vintage hatású insta kép. Már itt érezzük, hogy ez nem egy poros, orosz, kötelező „olvasmány”. Ványa imádott húgát Alekszánder vette feleségül. Ványa álmát, a tudományos karriert Alekszánder teljesítette be. Ványa dolgozott a családi birtokon, a pénzt Alekszándernek küldte. Ványa szerelmét a megözvegyült Alekszánder vette feleségül. Helyette él ez a másik? A hírre, hogy Alekszánder a házat is eladná a feje fölül, Ványa felkapja a régi revolvert. Két golyó maradt benne…

Ványa bát, azaz Ivan Petrovics Vojnyickij-t Görög László alakítja. Békebeli, megható, szeretnivaló – ha jelzők kellenének rá, ezek jutnak eszembe, de nem mindig ebben a sorrendben. Szabó Győző Asztrov doktor karakterébe bújt és, ha Görög László Ványa bájával éreztük a hasonlóságokat, akkor ne lepődjünk meg, ha Szabó Győző játéka is mélyen a szívünkbe hatol. A kemény és erős férfi, aki látszólag szeretni sem tud, de közben csak azt várja, hogy történjen már valami a sivár életébe.

Alekszánder Szerebrjakovként Szervét Tibor jelenik meg a színpadon, aki lubickol a nyugállományban lévő, önimádó professzor szerepében. Fiatal feleségét – akiért Ványa bá és a doktor is oda van – Czakó Julianna játssza el. A végzet asszonya, amit Juli kellő eleganciával fűszerez meg. Természetes, nem érezzük soknak. Sőt, az elején nem is látjuk olyan szépnek, de mikor már a fél színpad belé szerelmes, akkor a kialakított kép is változik és jön a gondolat: tényleg ilyen a színház.

És, ha már színház: Molnár Piroska, mint Marina látható. A Nemzet Színésze címmel kitüntetett Kossuth-díjas és Jászai Mari-díjas magyar színésznő, ha csak bejön a színpadra már óriási tapsot kap. Nem véletlenül, bármilyen szerepet kap, nem tud hibázni. A hitelesség az ő maga. Szónya szerepében Martos Hanga is tökéletesen felzárkózott a nagy nevekhez és Csarnóy Zsuzsanna, valamint Bede-Fazekas Szabolcs is hozzátett az előadáshoz, még akkor is, ha nekik most nem jutott jelentősebb rész.

Ha belegondolunk abba, hogy Csehov több mint 120 éve írta meg ezt a darabot, és ma, 2023-ban is élvezni tudjuk, akkor méltán vált a világirodalom klasszikusává. Ugyanakkor ehhez az élvezethet a jó színészek és a jó fordítás is kellett.

M. Adri
Fotó: Petró Adri

[2023.06.07.]