Nézze csak meg Budapestet éjjel, aluljáróérzés, újlipótvárosi szűkös utcák, budai zegzugok, galambok, tele van az nótával-zenével, sétahajó lágyan ring a Dunán, egy régi nótát hoz Budáról át a szél, ez a mi városunk. Kicsit szmogos, kicsit piszkos, de nincs még egy ilyen szép város. És benne a budapesti ember, akiről azt mondják, vannak köztük budaiak, és vannak, akik budaiak szeretnének lenni. Vagy fordítva: Budára kirándulni jár az ember, de hogy lehet ott lakni? Szeretjük ezt a várost színéről és fonákjáról, mert olyan, mint maga az élet: sosem tudni, melyik sarkon túl mi vár ránk. Erről szól ez az este.