A történet egy apró székely faluban játszódik, ahol Tánczos Csuda Mózes, Mózsi él kis családjával. 1946 tavaszától 1957–ig lehetünk tanúi életüknek. A faluba a kommunista párt komisszárt küld. Ez a nagyhatalmú, ám kiseszű ember kinevezi Mózest "csertifikátos" vadőrnek, hogy neki, az „elvtárs úrnak” őzhúst szállítson. Hősünk erről így vélekedik: „Kényesen kell a bidestojással bánni, mert ha nem, kijön a szaga. Hát így van ez a komisszárokkal is.” Ellenségeivel kecskebukát (bukfencet) hányat, furfangosan Szibériával fenyegeti, vagy leitatja őket, túljár az eszükön, az orruknál fogva vezeti a társaságot. „Nem csalok, csak segítek itt–ott az igazságnak.” Túlél. Életben marad, és életben tartja a családját is, az almafáit is, a sorstársait is, a reményt is. Ez az ő feladata, küldetése. És ő ezt véghezviszi.