A Skorpió nem csíp, de 35 éve dübörög - interjú Papp Gyulával

Ők voltak a harmadikok. Mármint a magyar szupergruppok sorában. Az 1973. augusztus 11. óta létező, három korszakot maga mögött tudó hard-rock formáció, a hetvenes évek egyik legsikeresebb, egyszersmind a legtöbbet koncertező csapataként írta be magát a hazai rocktörténelembe. A kisebb-nagyobb kihagyásokkal, de 35 esztendeje a mai napig is működő Skorpió együttes első hat évéről, a zenekar egyik alapítójával, a zseniális billentyűssel, Papp Gyulával beszélgettünk.

- Mielőtt elfoglaltad volna a helyed a Skorpió billentyűi mögött, ugyanez a hangszer Török Ádám csapatában, a Mini-együttesben ontotta a harmóniákat.
- Minden a Syrius-együttessel kezdődött, 1970. őszén. A Liversing együttes basszusgitárosa, Varga Laci révén kerültem a Csanády utcai klubba, ahol a Syrius-műsor után rendszeres jam-session-ök alakultak ki. Szerencsémre olyan muzsikusokkal „örömzenélhettem” együtt, mint Frenreisz Károly, Demjén Ferenc (Rózsi), Fogarasi János és Török Ádám. A legtöbb zenésszel ekkor kötődött életre szóló barátság. Mint később kiderült, Ádám már akkor „kinézett magának”, de a zenekarba akkor léptem be, mikor Závodi János addigi gitáros a Kex-be távozott. Akkoriban a Mini-együttesnek fantasztikus tábora volt.

- Emlékszem, a Bem-rakparti klub előtt, egészen a Fő-utcáig, hosszú, kígyózó sorok várakoztak a bebocsátásra. Pedig aznap délelőtt -, 1971. január 24-én – a Corvin moziban volt egy nagysikerű fellépésünk. Abban az időben országos turnén vettünk részt az Illéssel, majd a Locomotív GT megalakulása után -, Barta Tamás barátom ajánlására - velük is együtt koncerteztünk. Az ott eltöltött két év alatt előkészítettem a Mini első nagylemezét. Zeneszerzőként nevemhez kötődik – többek között - a máig nagysikerű Gőzhajó, a Vissza a városba, vagy a kevéssé ismert, és az örökösök által sajnálatosan letiltott Bartók-átdolgozás, amely Az este a székelyeknél, és az Első román tánc című művekből készült.


- A Hammond-orgona a klasszikus rock egyik védjegye. Mitől különleges ez a „hangszerek királynőjének” is nevezett instrumentum?
- Amerikából 1914-ben indult egy kezdeményezés a templomi orgonák kiváltására. A pályázatot a Hammond-cég nyerte meg, a hang elektromechanikus úton történő közvetítésével. Az orgonában egy generátor forog, amely parányi levegőoszlopok létrehozásával szólaltatja meg a hangokat. A hangszer akkor bocsát ki hangot magából, amikor a forgómotor eléri az ötezres fordulatszámot. Ilyenkor előcsalogathatóak a fafúvósok hangjai, mint oboa, klarinét, stb. Műszakilag erről nem is mondanék többet. A Hammond, ha nem is tudja a templomi, sípos orgonát tökéletesen utánozni, de egy nagyon kellemes, vastag, ugyanakkor puha, semmihez sem hasonlítható megszólalást képes produkálni. Igazából, szintetizátorokkal ezt sohasem lehet utánozni.

- E kitérő után, lépjünk tovább! A Minit követően, Frenreisz Károly invitálására alapító tagja lettél Magyarország (időrendben) harmadik számú szupergruppjának.
- Frenreisz Karcsi otthagyta a Locomotív GT-t, Fekete Gábor dobos is eljött már a Hungáriából. Első körben Karesz az Emerson, Lake and Palmer mintájára egy triót szeretett volna létrehozni, de javaslatomra Szűcs Antal Gábor (Totya) gitáros is bekerült a csapatba. Szegény Fenyő, épphogy kiheverte Barta LGT-be való távozását, két évre rá ismét „megszabadítják” gitárosától! Ugyanis 1973-ban nem lehetett figyelmen kívül hagyni azt a Deep Purple-féle hard-rock áramlatot, mely a koncertekre tízezres tömegeket vonzott, szemben a szűk rétegű progresszív zenével. Így az LGT és a Taurus ex-T után, harmadikként bemutatkozott a Skorpió négyesfogata. Ez egészen pontosan, 1973. augusztus 11-én, este 7 órakor történt, Szigetszentmiklóson.

- A jólértesült bennfentesek tudni vélték, hogy az énekesi posztra Révész Sándor neve is fölmerült.
- Így igaz. Olyannyira, hogy a Skorpió előtt játszott a „nagy Piramis” elődje, Som Lajossal, két billentyűssel. Révész Sanyi akkoriban még a Generált erősítette, csak később, a zenekarba való belépésével alakult ki az ún. „Piramis-jelenség”. Évekkel később, a Dinamit megalakulásakor, neve úgyszintén szóba került, de végül, különböző okokból Vikidál Gyula mellett döntöttünk.

- Az a tény mennyiben jelenthetett neked kihívást, hogy Frenreisz Károly a Skorpió előtt egy csapatban játszott az ország akkor első számúnak számító billentyűsével, Presser Gáborral?
- Meg kell, hogy mondjam, egyáltalán nem volt vele szemben kisebbségi érzésem, annak ellenére, hogy tisztában vagyok a képességeivel. Presser jó billentyűs, és jó zeneszerző. Biztos vagyok benne, hogy ő is tisztában van az én kvalitásommal. Talán éppen ezért, de mindenesetre sokáig próbált meggyőzni arról, hogy ne alakítsak Frenreisszel zenekart. Egyébként nem csak ő, de ugyanígy tett Laux József és Barta Tamás is.

- Mini és a Skorpió zenei felfogása között óriási különbséget fedez fel a zenerajongó. Nem érezted úgy, hogy a rock esetleges visszalépést jelentett volna a progresszív irányzat után?
- Nagyon sok barátom megvetett, sőt egy időre el is távolodott tőlem, hogy az undergroundot fölcseréltem a hard-rockra. Aki zenét tanul és színpadon szerepel, az áhítja a sikert. Nem tagadom, engem is ez motivált. Mint beszélgetésünk elején említettem, a progresszív irányzatnak nincs tömegbázisa, ezzel szemben a hard-rock tömegeket mozgatott meg. Én pedig szerettem volna sztár lenni. Úgy éreztem –, és ebben nem is tévedtem – hogy Frenreisz olyan menedzseri képességekkel rendelkezik, amivel mindezt elérhetem. Egyébként az underground muzsikán kívül a klasszikusok, pre-klasszikusok, a dzsessz – mind-mind közel áll hozzám. Ugyanis a zene egy és oszthatatlan. Mindent kell tudni! Aki ezt nem tudja, úgy tesz, mint az egyszeri bádogos: „Ereszcsatorna készítésben otthon vagyok, de bádog locsolókannát ne kérjél tőlem!”

- 1974-ben, gyakorlatilag egy évvel a megalakulás után, már debütálhatott a banda első nagylemeze a Rohanás. A három „T” (Tiltás, Tűrés, Támogatás) tükrében milyen volt a Skorpió viszonya az akkor regnáló kultúrhatalomhoz?
- A Metró-, és a Locomotív GT után Frenreisz Karesznek bizalmat szavazott a Hanglemezgyár. A Miniben már elkészítettem a nagylemez partitúráját, Szűcs Totya és Fekete Gabi a Hungáriában bizonyított. Frenreisz zseniális menedzser volt – és hajlítható. Jakab Györggyel, a Neoton orgonistájával régebbről jó barátságot ápoltunk, személyemről ő is szólhatott Erdős Péternek, aki elismeréssel nyilatkozott rólam. Ezzel együtt, a Rohanás-albumról nem csak egyszerűen letiltották az Anyaszív című szerzeményemet, de végérvényesen le is törölték. A dal szövegét egy francia ó-ballada nyomán írta Kiss József költő, akinek – bár a Hét főszerkesztője volt - ez a műve állítólag nem fért össze a szocialista társadalom művészetekről alkotott elképzeléseivel.

- Tény, hogy nem optimista kicsengésű darab, de művészileg értékes alkotás. Szerencsére, 12 évvel később Varga Miklós Európa című. nagylemezére feltettük, így legalább az utókornak megmarad. A skorpiós változatot kifejezetten Bors Jenő, a Hanglemezgyár igazgatója tiltatta le, pedig ami átment Erdős dr. szűrőjén, abba ő általában nem kötött bele. A Skorpió hat éves fennállása alatt négy hazai LP-t adott ki, és egy angol nyelvűt Svédországban. A négy album mindegyike aranylemez lett.

- A dallamos hard-rock jegyeket magán viselő zenekar muzsikája az évek során mintha fokozatosan kezdett volna erodálódni, miközben az évi 400 fellépést magának tudható négyesfogat, az élő koncerteken – itthon és külföldön - sikert sikerre halmozott.
- Nagyon könnyen jött a siker. Nyugodtan mondhatom, hogy ilyen hard-rock banda, mint a Skorpió, nem volt Magyarországon – megelőztük korunkat. A rengeteg koncert miatt, idő hiányában, mind a négy lemezt a stúdióban írtuk. Ez alatt nem is lehetett precízen kidolgozni a dalokat. Az őszinteséghez azonban hozzátartozik, hogy elsősorban Karesszal, de a zenekari tagok egymáshoz való viszonya is megromlott.

- A „tyúk-tojás” analógiájára, 1979-ben, a változtatás igénye hajtotta a zenekar három tagját (Papp Gyula, Szűcs Antal Gábor és Németh Gábor) a Dinamit megalakításához, vagy épp ellenkezőleg; Frenreisz Károly mondta ki a döntő szót az Új Skorpió létrehozásával?
- A zenekarvezető elszámolási gyakorlata elég sok konfliktus forrását eredményezte. Mivel majdnem minden dalt ő énekelt, a vége felé felvetettük egy énekessel való bővülés lehetőségét is. Ezen kívül az összes dalszöveg Frenreisz privilégiuma volt; a zenekar szerint, ezeket is másra kellett volna bízni.

Németh Gábor dobosunk (ő Fekete Gábor ’76-os emigrálása után került a bandába) szorgalmazására aztán összeültünk, és az említett problémákat elé tártuk. Persze nem tudtunk megegyezni, ő is érezte a helyzet tarthatatlanságát. A három fiú velem tartott az alakuló Dinamitba. Karesznak ilyen zenei múlttal és hírnévvel, egy pillanatra sem jelentett problémát összehozni az új formációt. Tátraival jó barátságban voltak, Papp Tamást a Korálból igazán nem volt nehéz megszerezni. Végül 1979. április 4-én, Szűcs Totya lakásán kimondtuk, hogy megszűnt a Skorpió.

- Beszéljünk egy kicsit Papp Gyuláról, a zenészről! A Mini-együttesben szakmai elismerést nyert orgonistáért 1973-ban – a fáma szerint - nem csak a Skorpió, de az alakuló Fonográf, a későbbiekben a leendő V’Moto-Rock, és még ki tudja hány banda kapkodott. Számtalan lemezen működött közre, mint megbízható orgonista, ezen felül kitűnő zeneszerző. Mi lehet az oka, hogy ma mégsem tartanak igényt erre a rendkívül tehetséges muzsikusra?
- Azt vettem észre, hogy feketelistán vagyok. Közreműködtem Demjén Rózsi Fújom a dalt c. szólólemezén, Szörényi Levente Utazás albumán, orgonáltam az István, a király rockoperában, Szűcs Judit nagylemezén…folytassam? 1995 karácsonyára megjelent egy szólólanyagom, Papp Gyula és a Prédikátor címmel, rajta egy Liszt zongoraversennyel. Egyszer megpróbáltam összeszámolni, mindent összevetve, úgy 130 album biztosan kötődik a nevemhez. Tizenkét éven át voltam Zorán kísérőzenekarának billentyűse, és biztosra veszem, hogy nem szakmai kifogások miatt nem hívtak többé. Mostanában szájba rágják a jelszót: a művész ember ne politizáljon. Miközben a megnyilvánulási lehetőségek, a szponzor pénzek, na és a díjak, nagyon is politikai érdekek mentén találnak gazdára.

- Életem fő műveit szinte senki nem ismeri. Mindenki régi dolgokról faggat, pedig úgy zenészként, mint emberként az elmúlt 15 év okozott számomra kiteljesedést. A Schiller dráma, Ármány és szerelem átdolgozását, melyet Demjén Rózsi jegyzett dalszövegíróként -, feleségem, Sárdy Barbara pedig a darab szövegkönyvét írta -, valamint Madách Imre: Az ember tragédiájából komponált rockoperámat elküldtem öt fővárosi, az összes vidéki, és legalább tíz határon túli magyar színháznak. Kíváncsi vagyok, hogy van-e bátor színigazgató!

- Gyakorlatilag a rendszerváltozás után, mindenütt falakba ütközöm. ’90 óta minden a pénzről szól, az emberek pénznyelő automatákká váltak.
Nálam más az értékrend. Járom a saját utamat és néha nincs egy vasam sem, de nyugodt embernek mondhatom magam. Nem telik úgy el egy hét, hogy országszerte ne játszanám több ezer embernek a saját dalaimat. A közönség szereti a zenémet, nekem ennyi elég.

- Hegedűs István -

(Folytatás következik: az interjú sorozat 2. részében, Tátrai Tibor nyilatkozik az együttes második szakaszáról.)

[2008.09.02.]