Nagy tali 1.: Tabáni István megvalósította Mária álmát
István nem ígért semmit…
– Készült közös fotó is, és megkérdeztem Tőle, hogy van-e arra lehetőség, hogy egy dalt együtt énekeljünk. - Nem tudom, nem ígérek semmit. – jött a válasz. Na erre egy cseppet elszomorodtam, hogy akkor ebből nem lesz semmi. De mire visszamentem a karaoke pulthoz, a karaoke-t szervező lány kérdezte, hogy na melyik dalt szeretném elénekelni az Istvánnal, mert két dalt a rajongókkal fog énekelni! És lehetek én az egyik, ha akarom!!! :):):):) Na szerintetek akartam? Ki is választottam gyorsan, mert már a hátam mögött ott állt egy lány, aki szintén duettet akart, és ugyanazzal a dallal. Csak egy picit elkésett!!!! De tényleg csak egy picit! :) És jött István, elénekelt két dalt, a Fényév távolságot, valamint a Bohemian Rhapsody-t, majd visszavonult vacsorázni. Nekem is kihozták a megrendelt vacsorámat, de már akkor képtelen voltam egy falatot is enni, nem ment volna le a torkomon! István a leves után visszajött, elnézést kért, hogy megvárakoztatott minket, és újabb két dallal örvendeztette meg a rajongókat. Jött a Majdnem szerelem volt és a Doobie Brothers: Without love című dala. Mondanom sem kell mindent gyönyörűen énekelt, ereje teljében van a hangja! HANGORKÁN még mindig!! :) Aztán jött az egyik dal a rajongókkal: Várj míg felkel majd a nap.
– Nem volt előre megbeszélve semmi, hogy ki kezdi, én vártam hogy az István, mint a döntőben, én meg majd a Keresztes Ildikó részét fogom énekelni. A dal elkezdődött nekem még mikrofon sem volt a kezemben, de István már mutatta, hogy kezdjem! Na én meg mutattam, hogy nincs mikrofonom, erre gyorsan ideadta az övét, ő kapott másikat. A dal elejét egyikünk sem énekelte, már-már kezdtem pánikba esni, hogy mi lesz itt, de István néha bíztatóan rám mosolygott, és ez annyi erőt adott, hogy tudtam, nem történhet semmi baj már ezután! Megszűnt a külvilág, hirtelen elfelejtettem hol vagyok, kikkel vagyok, csak az számított, hogy a dal és István hangja, vigyen magával… – emlékezett merengve.
– És megtörtént a varázslat, már megint magával ragadtak az érzések, amik a dal hatására előjöttek belőlem!!! Újra tudok írni!!! Talán abba sem tudom hagyni, pedig két egymás utáni találkozásomat Istvánnal nem tudtam papírra vetni. A dal után még sokáig nem tértem magamhoz, egy álmom teljesült!!! István még elénekelte a Scorpions-tól a Still loving you című dalt, amit Annával ketten ordítottunk be, mikor kérdezte mit énekeljen nekünk! Itt újra sikerült elérni a célunkat: ez a Scorpions nóta már régóta kikívánkozott belőle úgy éreztem! Hiszen már a verseny alatt is jelezte az egyik riportban, hogy szívesen énekelne Scorpionst. Az meg külön kitüntetés volt, hogy akkor és ott nekünk!!! :):):) És végül jött egy csodálatos együtténeklés, micsoda véletlen!!! Azért vannak a jó barátok! Isteni jel! Ezzel fogadtuk, ezzel köszönt el tőlünk! Ez a dal az egész este szellemeként körüllebegett mindenkit! Ez az érzés mindünk szívében ott tanyázott. Még egy közös csoportkép erejéig a lépcsőn találkoztunk, Istvánt közrefogtuk, Andor pedig lefényképezett minket!Köszönet illeti ezért is, és azért is, hogy Istvánra nagyon odafigyelt, meg ne fázzon!
A szívük az maradt….
– Elköszöntek, elmentek, de otthagyták szívük egy darabját a mi kis csapatunknak! Éreztük, hogy ez a találkozás olyan baráti, olyan meghitt, olyan családias volt, hogy nem kívánhattunk volna jobbat! Még ott maradtunk záróráig, az utolsó dallal minket tiszteltek meg a karaokesok, mondván, hogy nagyon messziről (Miskolcról) is érkeztünk, ezért minket illet az utolsó dalválasztás. Na akkor jöhetett Hofitól a Lazítani című dal, amire összeverődtünk a helyiekkel, és együtt énekeltünk! Nagyon jó volt, kedvesen, barátságosan elköszöntünk egymástól a végén és szedelőzködtünk a szálláshelyre. Útközben jókat nevettünk, leszedtük az Istvános plakátokat az oszlopokról, (egyet haza is hoztam) :) Nehezem aludtam el, mert a szívem tele volt mindenféle jó érzéssel, és nehezen tudtam feldolgozni az este történteket.
– Másnap reggel aztán jött a fájdalmas búcsú, hiszen annyira össze lehet szokni, akár ilyen rövid idő alatt is, hogy nehéz az elválás. Azt biztosan tudom, hogy Istvánnak nagyon sokat köszönhetek, hiszen ezeket a csodálatos embereket meg sem ismerem, ha nincs Ő!!! Az pedig már csak hab volt a tortán, hogy még egy álmomat is valóra váltotta: amit itt álmodtam Miskolcon, egy gyönyörű városban, Pécsett megélhettem! Köszönöm mindenkinek, innentől már az életem részeivé váltatok!
Várjuk az történeteket és a képeket!
Ha érzel magadban elég bátorságot ahhoz, hogy egy egész ország előtt megmutasd, ki is a kedvenc előadód, akkor nem kell mást tenned, mint a nagy találkozás történetét és egy fényképet elküldened az nagytalali@zene.hu e-mail címre NAGY TALÁLKOZÁS tárggyal, és mi garantáljuk neked, hogy megjelentetjük írásodat.
Hírek
olyan családias volt, hogy nem kívánhattunk volna jobbat! Még ott maradtunk záróráig, az utolsó dallal minket tiszteltek meg a karaokesok, mondván, hogy nagyon messziről (Miskolcról) is érkeztünk, ezért minket illet az utolsó dalválasztás. Na akkor jöhetett Hofitól a Lazítani című dal, amire összeverődtünk a helyiekkel, és együtt énekeltünk! Nagyon jó volt, kedvesen, barátságosan elköszöntünk egymástól a végén és szedelőzködtünk a szálláshelyre. Útközben jókat nevettünk, leszedtük az Istvános plakátokat az oszlopokról, (egyet haza is hoztam) :) Nehezem aludtam el, mert a szívem tele volt mindenféle jó érzéssel, és nehezen tudtam feldolgozni az este történteket.
