Kicsit szétverték a budapesti Hajót - a két Boba büntetett

Május elsején több jó bulit is szerveztek a fővárosban és vidéken egyaránt. Én az A38-at néztem ki, ahol Bobakrome és Bobafett a Los Tirpakos zenészeivel mutatta be régi, ám annál sikeresebb Aludnifogtál című lemezét. Mivel ez a fellépés feltehetően az év bulija volt, azt hiszem elég jól választottam. Mondjuk a közönség kicsit szétverte a Hajót, meg volt egy kis bunyó is, dehát ahol fűrészelnek, ott hullik a forgács!

A 21 órás kezdést úgy látszott, hogy csak mi vettük komolyan, a Hajó gyomra fél tizenegyig kongott az ürességtől, aztán elkezdte a bemelegítést a Los Tirpákos elnevezésű banda és az addig üres gyomor szépen lassan megtöltődött emberekkel, akik pedig jófajta nyíregyi házipálinkával töltődtek, amit a vidékről érkező barátok, ismerősök, "rajongók" hoztak magukkal a maguk és a pestiek totális lerészegítése céljából.

Los sekuritos

A Los Tirpákos zenéje igazi odabaszós, nyers punkrockmetál, ennek tükrében a fellépésükben is kb. annyi showelem volt, hogy az énekes teli torokból üvöltött (szerintem magyarul, de nem biztos), a két gitáros zúzott, a kongás pofozta a hangszerét, a dobos pedig megpróbálta a sza..-t is kiverni a szerkóból. Sikerrel.

A második-harmadik számnál a Hajó padlója olyan szinten úszott a trutyiban, hogy ehhez képest a Sziget Nagyszínpadja előtti téren akár még műteni is lehetne a fő fellépő koncertje után. Isten tudja mi nem hevert a földön és hogy milyen alkohol oldódott fel a lábak alatt szétfolyó cuccban.

Az első két sorban a nyíregyházi arcok komolyan vették a pogózást: kúsztak-másztak, lökdösődtek, egymást emelgették, majd rájöttek, hogy a színpadra minden gond nélkül fel lehet menni és visszaugrálni a közönség közé. Ekkor már kézről-kézre járt a pálinkásüveg.

A rövid, de annál energikusabb bemelegítést követte Bobakrome és Bobafett fellépése: a Los Tirpákos a színpadon maradt még egy ideig, hogy szolgáltassák a zenei alapokat a produkcióhoz.

Bobafett azért nem lehet túl ismerős a hazai közönségnek, mert már évek óta nem él Magyarországon, most is lényegében csak a fellépés miatt utazott haza Izraelből. Ő egyébként a '90-es évek elején tűnt fel, mint a nyíregyházi hiphop alakulat, a G.O.D. (Grandstand Of Devils) egyik tagja.

Bobakrome pedig a magyar underground hiphop színtér egyik legmeghatározóbb egyénisége, az általa létrehozott Wacuumairs címkén olyan előadók jelentettek meg lemezeket, mint az Akkezdet, Steve, a Fhészek vagy a Tezsviir. Eddig két lemeze jelent meg, ebből a legutóbbi, a Direkt Torz az egyik legjobb magyar hiphop anyag (szerintem).

Mostanában inkább válogatásokon (ajánlom a J Dilla emléke előtt tisztelgő Dillázs című válogatáson a Kormegát és a Stíluspakk-on lévő M.H.J.-t annak, aki új Bobakrome számokra vadászik – mindkettő zseniális track) és közreműködésekben találkozhatunk a nevével, de már évek óta hegeszti a harmadik Boba albumot.

Nos, ők ketten hozták össze 2008 végére azt a bizonyos Aludnifogtál lemezt, ami sokkal jobb fogadtatást kapott, mint azt bárki is (akár a két Boba) gondolta volna (mi is szerettük), mostanra több mint 12 ezren töltötték le az ingyenesen elérhető anyagot.

A két Boba büntet

A színpadra felsétáló Bobafett nem az a tipikus hiphop arc: rövidgatyóban, póló nélkül, sörrel és cigivel a kezében jelent meg a színpadon, mintha egyenesen a spanyol tengerpartról érkezett volna.

A két Boba egyből bele is csapott és egymás után tolták az "Aludnifogtál" számait, közéjük keverve néhány oldszkúl G.O.D. szerzeményt. A legnagyobbat persze a lemez sikerszámai ütöttek, az olyanok mint a Nénike, a Híradó, a Multcore vagy a Starwars, ami után két birodalmi rohamosztagos jelent meg a színpadon és fenyegette meg az előadókat és a közönséget, majd kaptak piát, meg fehér port és így engedték csak a fejvadászokat tovább rappelni.

Miután nagyjából elfogytak a közös számok, jöttek szépen sorban a Bobakrome trackek, mint a Pirx kapitány, a Steve-vel közös Vér a kötélhez vagy a már említett M.H.J. Ekkor már nem voltak zenészek a színpadon, az alapokat Zomblaze szolgáltatta valahol eldugva a színpad szélén, hátul.

Mi vagyunk az igazi nyíregyi gyerekek

Mivel a közönség igazán aktív része szinte kivétel nélkül Bobafett földiei, elég lazán vették a közös szórakozásra vonatkozó írott és íratlan szabályokat: Bobáék fellépése elején már kezdett gondot okozni, hogy a létező összes piát ráborították a színpadon tekergő vezetékekre, amitől persze a technikusnak égnek állt a haja, szinte már látta lelki szemei előtt, hogy a monitorládák mögötti, sörben tocsogó négyes elosztó hogyan vágja agyon a rendszert és/vagy néhány első sorban tomboló emberkét. Enyhén esélytelen harcot vívott: egyik kezében egy csomag papírtörlő, amivel próbálta felitatni a folyadékot, a másikkal pedig 150 kilós srácokat lökdösött le a színpadról. Mindaddig, míg a jókedvű közönség le nem rángatta a színpadról (megjegyzem, éppen mellettem történt a dolog, jobbról rángatták le szerencsétlen srácot, a balomon meg valaki éppen telibehányta a színpad oldalát, szóval a hangulat kezdett fokozódni).

Ekkor megjelent a porta, akik aztán vagy fél órán keresztül hajítgatták le a színpadra mászó embereket. Nem volt egyébként nagyon komoly a dolog, a szekusok nem viselkedtek durván, a nyíregyiek pedig élvezték, hogy ha felmásznak, akkor úgyis visszalökik őket, így egy korrekt kis stagediving vette kezdetét. A vége felé már ölelkeztek is, meg lekezeltek az "ellenfelek" és úgy tűnt minden rendben lesz. Aztán a legnagyobb biztonságit (igazi kétajtós felépítés) ketten lehúzták a színpadról a tömegbe… na, ekkor azért elpattant valami a biztonsági személyzetnél, egyből ment az izomból egymásra mutogatás, fenyegetőzés, mindaddig, míg megpróbáltak valakit úgy huszonötödszörre letessékelni, aki erre elfeküdt a színpadon és megpróbálta magára húzni a legkevésbé türelmes szekust. Ilyenkor azért elég gyorsan elcsattanhat egy hatalmas maflás...  el is csattant! Az első sor erre persze a másodperc tört része alatt kollektíve a színpadon termett és elkezdődött az igazi izomkodás. Leállt a zene is és vagy 5 percig tartott megnyugtatni a kedélyeket.

Bobáék még játszottak volna egy spontán Depeche Mode feldolgozást Pándi Balázs segedelmével, ám ekkora kiderült az is, hogy a fellépés közben szépen megsemmisültek a gitárerősítők. Szóval ebből nem lett semmi.

Külső szemlélőként talán kicsit túlzónak tűnhetett az első sorokban örjöngő haverok viselkedése, de vidéki lévén már én is átéltem a "na most felmegyünk a városba és megmutatjuk, hogyan is buliznak vidéken" életérzést minden velejárójával (pálinka, buli, balhé) együtt. Ráadásul nélkülük messze nem lett volna ilyen jó hangulat és nélkülük nem is lett volna ekkora buli.

Hatalmas respect ezért Nyíregyháza "tirpákjainak", remélem a következő Boba bulin is találkozunk, bár az biztos nem az A38-on lesz….

-zenemajom-

fotó: Orbán Péter

[2010.05.14.]