2024. november 22. | péntek | Cecília nevenapja
 
Regisztráció 
Belépés Belépés
Keresés
RSS RSS Hírek Hírek Meghallgattuk Meghallgattuk Ajánlók Ajánlók Fesztiválok Fesztiválok Interjúk Interjúk
zene.hu a kezdőlapom feliratkozás hírlevélre
 
 
 
zenés állások
Oldal.info
 
 
 
Kapcsolódó cikkek
Tényleg kész az új Guns lemez?
Világturnéra indul a Led Zeppelin?
Iron Maiden: Halál után élőben
Hobo: Hadbíróságról a színpadra
Zeppelin Fesztivál a Petőfi Csarnokban
Ők is itt lesznek a Szigeten - Lauren Harris - Videóval!
Kapcsolatok
AC/DC
Guns N’ Roses
Bob Dylan
Iron Maiden
Led Zeppelin

Az a mennyei és pokoli rockzene...

Nem foglalnék most állást sem a "fújsátánistazeppelin", sem a rajongói oldalon ez ügyben. Tény az, hogy felmerül egy akár félre is érthető szimbólum a dalban, a kettős út, vagy a "mélyebbre visz utunk" mondatrész.

"Yes there are two paths you can go by
but in the long run…"


Ha valaki nagyon akarja, ebbe tényleg bele lehet magyarázni dolgokat. Ám, nem hiszem, hogy a sátánisták - bár nem vagyok jártas a tanaikban- kertről, tavaszról, énekesmadárról, netalán májusfáról énekelnének, mint ahogy ezt a Léghajó legénysége megtette: " It's just a spring clean for the May Queen…" Az viszont tény, hogy egy bizonyos 1700-as években élt William Blake angol író és grafikus fantáziadús munkái később komolyzenei szerzőket, s a rock- és népzenészeket is egyaránt megihlették. Talán innen a furcsának vélt motívumok… Hát, döntsetek. És talán még a vége fontos a dalnak: aki hisz, annak sikerül, mert a lány feljutott a Mennybe:

"Valahol ott jár a hölgy
Akit mindnyájan ismerünk
Ragyogja a fényt
És megmutatja végre
Hogyan válik majd arannyá minden…"


/Göbölyös N. László fordítása alapján/

De mi tovább, tovább, ahogy a ballagók mondják, hiszen mi is egy elágazásnál álltunk meg, aminek egyik ágát még nem jártuk be. Szóval lustábbak, akik nem szeretnek lépcsőzni, esetleg melegebb égtájakra vágynak, vagy egész egyszerűen már a Mennyország Tourist-nál elfordultak balra a második ajtón, azoknak országút a Pokolba! Vagyis:

AC/DC- Highway to Hell

"Living easy, living free…"- egy könnyed életmód… A Highway to Hell egy hard rock album Angus Young legendás ausztrál együttesétől, amelyet az az Atlantic Records adott ki, nyolc évvel a Stairway to Heaven után, 1979-ben. Megjelenésekor ez lett az AC/DC legnépszerűbb albuma, amely ezáltal hozzájárult rajongótáboruk ugrásszerű növekedéséhez , és egyúttal megalapozta a következő évi ( az énekes Bon Scott tragikus halála utáni) Black in Black sikerét.

Legalább három stúdió dolgozott rajta, végül július 27.-én Angliában, majd három nappal később az Egyesült Államokban is megjelent a zeneboltok polcain. Nem kellett sokáig várni az elismertségre, hiszen a brit Top 10-es listán hamar a nyolcadik helyre jutott a korong. Tehát ez az utolsó album, melyen a hírhedt énekes, Bon Scott hangját halljuk. És természetesen ezen az első szám a címadó Highway to Hell, a maga 3 perc 26 másodpercével. Nem tudhatjuk, mi lett volna, ha azon az estén az énekes egy kicsit kevesebbet iszik. De az biztos, hogy ennek a számnak a megírásánál is sok ihletet kapott az alkoholtól. Az AC/DC tagjai, csakúgy mint sok más zenész, elég kicsapongó, szabadszellemű életet éltek. Ezt a világot hűen tükrözik dalaik, köztük a Highway to Hell is:

Ugyebár: Living easy, livin' free…

"Season ticket, on a one - way ride
Asking nothing, leave me be
Taking everything in my stride
Don't need reason, don't need rhyme
Ain't nothing I would rather do
Going down, party time
My friends are gonna be there too…"

Tehát vedd könnyen, élj szabadon, láss világot, próbálj ki mindent, pörögj, mert buli az élet… (Azért eléggé jól nyomták… és igazuk volt.) Csakhogy ez az út, mint ahogy ők is tudták, nem vezet jóra, sőt, ellenkezőleg. Ez az országút a Pokol felé tart, jól tudták:

"I'm on my way to the promise land…
…I'm on the highway to hell"


de nem érdekelte őket, megállíthatatlanok voltak, annak hitték magukat, s talán csak társuk halála után kérdőjelezték meg ezt. Mindenesetre jól vették az életet, erre példa ez a dal…

"Playin' in a rockin' band…"

Talán éppen ezért, mert megállíthatatlanok- " Don't stop me!" - ahogy Brian Johnson énekli- ekkora a sikerük máig is. És mi sem bizonyítja jobban ezt, mint a 2003-as újra kiadás, egy azonos című horror '92-ből (aminek nem tudom mi köze az ausztrál rockbandához?) és a tucatnyi feldolgozási kísérlet. Kié jobb, kié gyengébbre sikerült utánzat. Többek között nem rég Manson is megpróbálkozott a Highway to Hell újra játszásával. Sokak szerint ez a gyengébbek közé sorolandó.

Továbbá ehhez az úthoz kapcsolódnak az Iron Maiden - Road to Hell és Heaven can wait című számai, amiket most nem ragoznék hosszasan, hiszen nagyjából ugyanazt vallják, mint az előző…

És végre megérkeztünk… most itt kezdjük a forróság szerelmesinek tett ajánlattal:

[2008.06.26.]

« előző oldal  (2. oldal)  következő oldal »

Megosztom:

Szólj hozzá! (Ehhez be kell lépned)
lap teteje
 
-Billentyűs zenész [2024.10.28.] apróhirdetés
© SirOeshImpresszumMédiaajánlatSiteMap/Honlaptérkép • RandD: Jumu

Megnéztük - szuperhősök és vikingek metal bulija a Barba Negraban
November 03-án két...

Megnéztük az Animal Cannibalst a Zene Házában - képekkel
Élő zenekaros koncertet adott az...

Megnéztük Horváth Tomi Halloween partyját a Barba Negraban
Valóban verhetetlen - Frank Turner visszatért Budapestre!
Álom Színházban jártunk - megnéztük a Dream Theater koncertjét Mike Portnoy visszatérésével
Hans Zimmer legendás zenéi élőben: Ilyne volt a New Dimension koncert Budapesten
Brit Floyd koncertbeszámoló - Ha nincs ló, tényleg jó a szamár is!
beszámolók még