A Hobo Blues Band 30 éves trófeái

Az elmúlt időszak szinte valamennyi meghatározó muzsikusa eljött ünnepelni. Születésnap torta nélkül (nem mintha bárkinek is hiányzott volna), de harminc év bőséges zenei termésével – röviden így foglalható össze a Papp László Sportarénában megtartott, utóbbi idők egyik legsikeresebb – teltházas - magyar koncertje.

A Hobo Blues Band mindig tudott meglepetést okozni. A 6:3 már ’86-ban is hanyatt lökött és megröhögtetett. A szocreál dalárda a kivetítőkön bejátszott videoklippel mutatott virtuális fityiszt a jólöltözött kultúrának szeptember 27-én este 8 előtt tíz perccel. Indulásnak nem rossz.

Persze a rock és rhythm and blues sosem a jólöltözöttségéről volt híres, ezt Hobo is tudja. Ripacsok bevonulása az újkori HBB történetéből, majd kontrasztként a Rolling Stones blues a kezdetekből. Két herflis (Pribojszki Mátyás és a bolgár Krpkata Vaszko) ádáz párviadala az anno Mudy Waters tiszteletére elkövetett Közép-európai hobo blues ciklus egyes sorszámmal jelölt darabjában. Két tétel a Senkifalváról, majd máris a hetvenes-nyolcvanas évek fordulójára huppanunk. Póka Egon, Tátrai Tibor, Kőrös József és Pálmai Zoli váltják fel a jelenlegi HBB- tagságot a színpadon. Ezzel kezdetét veszi az őrület.

Mire belefeledkeznénk Led Zeppelin Moby Dick-jének gitártémájába, addigra éppen kibontakozik a Tobacco Road dögös riffje, csak hogy véletlenül se tagadhassuk meg gyökereinket. A mára élemedett korú, megveszekedett rockereknek (bluesereknek) azonnal beindulnak a képsorok. Hát persze, hogy a Kopaszkutya! A címadó nótát a közben színpadra érkező Deák Bill Gyulával közösen nyomják, míg a film és a korszak emblematikus dalait az idén kerek hatvanadikat jegyző blues-torok, szólóban vezeti elő. Jimi Hendrix tíz percen túli, blokkzáró Hey Joe-ja ismét a Hobo-Bill páros közös produkciója.

Az Esztrád album meghatározó zeneszerzője-billentyűse Fucks László ma már nincs közöttünk. Néhány szerzeménye azonban túlélte őt, és a vele járó megannyi megpróbáltatást. A két Latabárról szóló, harmincas éveket idéző zenei stílusban komponált és hangszerelt nótában a billentyűs Nagy Szabolcs helyét Fucks Dániel foglalja el, leróva tiszteletét édesapja emléke előtt. Az amerikai rock Nagy Halottjáról, a Doors-vezér Jim Morrisonról, viszont Hobo emlékezik meg egy gondolatébresztő blues-zal. Ha már Morrison, akkor a 66-os utat is szóba, azaz dalba hozza a dörmögő hangú énekes, mindehhez Tátrai Tibusz gitárszólója elképesztően süvít. Majd egy frappáns félfordulattal máris Csipkerózsika és a hét törpe gruppenszex-románcánál kötünk ki.

Újabb helycsere: Gyenge Lajost, Nagy Szabolcsot, Fehér Gézát és Hárs Viktort, ezúttal Solti János, Tóth János Rudolf és Póka Egon váltja. Hobo mellett, Tátrai marad. Ebből már sejthető, hogy a HBB életművének talán legfontosabb állomása, a Vadászat következik. Meg is történik a Vadászok bevonulása, majd a maga ironikus-megrázó stílusában Mesél az erdő, meghallgatjuk a Hajtók dalának életből merített bölcsességét, tanúja lehetünk A fattyú reménytelen szerelmének és halálának. Ha valami, hát az - egyébként összefüggő - 1984-ben bemutatott dalmű, kiállta az idők próbáját! Olyannyira, hogy közel negyedszázad elteltével is minden sora aktuális.

A hátra lévő blokkban az újkori HBB Tibusszal kiegészülve eleveníti föl a Vadászat utáni időket a 45-ös blues, az annak idején betiltott Másik Magyarország, vagy az egyik legjobb Tátrai-szerzemény, a Nem lehet két hazád tételeivel. A szerző-gitáros hangszerszólói hol szívbemarkolóak, hol a falhoz vágnak; végig uralja a mezőnyt. A vadászok kivonulása a ritkán hallott Tábortűz mellett c. „rendszerváltó” dupla albumról szól, majd a Közép-európai hobo blues II. mélyenszántó üzenetével kíván búcsúzni a Hobo Blues Band.

Bármennyire is ütős a záró nóta, mindenki érzi, hogy még maradt a tárban muníció. A „szokásos” egyszámos ráadás helyett, komplett blokkot kapunk ajándékba. A legújabb Bolondvadászatról a Védj meg a gonosztól c. darab következik, majd megelevenedik, megtelik a pódium. A közönség hangos ovációjától kísérve az ünnepi est összes résztvevője a deszkákra tódul. Jön az Országút Blues Billel, a Torta, a Hosszúlábú asszony, az Enyém, tiéd, miénk duettje, majd legvégére a Johnny B.Good fergeteges rock and rollja.

Az egykori Fekete Bárányok (Beatrice, P.Mobil, HBB) kivert csapatának egyharmada időközben legszebb hímkorába érkezett, 30 éves lett - kifehéredett. Elméletileg, ma már nincs miért lázadni, nincs értelme a sorok közé rejteni a kritikus mondanivalót. Vagy mégis? Hiszen Hobo dalszövegei ma is célba találnak, ma is ütnek, még akkor is, ha időközben minden megváltozott körülöttünk.

30 év. A Hobo Blues Band muzsikáján generációk nőttek föl, divatok jöttek és mentek, rendszerek változtak. De - mint e több mint háromórás jubileumi koncert is bizonyította – a Rock maradt. A Rock megmaradt.

-Hegedűs István-
(Az illusztráció Szakáts Tibor képe)

[2008.09.30.]