Fesztiválhangulattal indult a koncertszezon. Road, Lord és Phoenix RT a Barba Negrában

Három zenekar, egy színpad, és egy este, amely messze túlmutatott egy egyszerű klubkoncerten: a Road, a Lord és a Phoenix RT március 7-én a Barba Negrában robbantotta be a tavaszi rockkoncert-szezont. A közönség és a zenekarok szerint is az év egyik legemlékezetesebb bulijával.

Vannak esték, amelyekről már az első pillanatban érezni: itt több történik egy koncertnél. Március 7-én a Barba Negrában pontosan ilyen élményt kaphattam. Három magyar zenekar, három külön világ, mégis egy irányba tartó energia.

A Road „Világcsavargó Tour 2026” budapesti állomása inkább hasonlított egy mini fesztiválra, mint hagyományos klubkoncertre. A Phoenix RT, a Lord és a Road együtt olyan estét adott nekünk, ami bőven megadta a lendületet a tavaszi koncertszezonnak, sőt még az egész nyáron tartó koncertszezonnak is.

Az év első igazán tavaszi hétvégéjén már a helyszín atmoszférája is különleges volt: a Barba Negra környéke megtelt élettel, a rajongók pedig szinte felszabadultan, tele energiával énekelték az ismertebb és a kevésbé ismert, mégis örökzöld rock slágereket.

A Phoenix RT koncertjével indult a buli. A felvidéki csapat gyorsan színpadra állt, és azonnal belevágott. Modern, dallamos, mégis kemény hangzású, igazán pörgős, lendületes koncertet nyomtak. Nem is csoda, hogy nagyon hamar bemelegedtek a rockzene szerelmesei, már az első daloknál beindult a közönség.

A 2000-ben alakult rockbandára tényleg igaz, hogy a metalnál rockosabb, a rocknál punkosabb zenét játszanak. Én most hallottam őket először élőben, és nagyon megfogott a zenéjük. Fogok járni a koncertjeikre, ez biztos. Olyan zene, amit ha először hallasz élőben, még két napig a fejedben járnak a dallamok és a szövegek.

A Phoenix RT után a Lord koncertje következett. A több mint 50 éve működő zenekar a magyar hard rock egyik alapkövének számít. Pohl Misi pedig a tőle megszokott kedvességgel élte most a dalokat, hangja ma is ugyanolyan erővel és tisztasággal szól, mint húsz évvel ezelőtt a Wigwamban, és ugyanúgy viszi magával a közönséget. Bevallom, nekem mindig nagyon jó érzés élőben hallgatni ezt a zenekart. Leguggolni a „Vándor” alatt, énekelni a számomra szívhez szóló dalokat és az örökzöld rockballadákat.

Lord koncert képekben - klikk a fotóra

Gondolok ilyenkor a Nagybányán született nagymamámra és a vele történtekre, a Kolozsváron élő rokonaimra, és azokra a pillanatokra, amikor nyaranta ott ülök a Tisza partján, és tudom, hogy szemben ott van Kárpátalja. Jó érzés ilyenkor megemlékezni róluk.

A Lord után végre színpadra lépett a Road is. Ahogy közeledtünk az este csúcspontja felé, egyre nőtt az intenzitás, és vele együtt az érzelmi töltet is a rockerek lelkében. A zenekar saját bevallása szerint is különleges estét éltek meg, és ezt a közönség reakciói is visszaigazolták. Dalról dalra erősödött az a láthatatlan kapcsolat a rajongók és a zenekar között, amely egy idő után már szinte kézzelfoghatóvá vált.

És talán most volt ennek igazán nagy súlya.

Voltak persze slágerek, látványos pirotechnika, óriási lufik a „Megint a nyár” alatt, és minden más is, ami egy Road-koncertet azzá tesz, amitől különleges és egyedi lesz minden alkalom.

De egy olyan időszakban, amikor sok a széttartás, az egymásnak feszülés határon innen és túl, amikor az erőszak és a bántalmazás eluralkodik a világban, különösen fontos és felszabadító érzés megélni, hogy létezik egy közös nyelv. Hogy van egy közös nyelvünk. Akkor is, ha bizonyos dolgokról más a véleményünk. Akkor is, ha bizonyos dolgokról másképp gondolkodunk. Akkor is emberek vagyunk, és bízom benne, hogy emberek is maradunk.

Ez pedig nem más, mint a zene. Vagy, ahogy Molnár Máté énekli: „Maradj ember, őszinte, tiszta fejjel. Tanulj meg élni. Adni is, nem csak kérni. Így leszel halhatatlan.”

Road koncert képekben - klikk a fotóra

A koncertnek szerintem egyetlen gyengébb pontja volt. A setlistben ugyanis jó néhány új dal is helyet kapott, ami picit megosztotta a közönséget. Persze a keményvonalas rajongók, akik a megjelenés után már tudnak minden dalt, és minden koncerten ott állnak az első sorokban, vélhetően sokkal jobban élték ezeket a pillanatokat, mint azok, akik ritkábban jutnak el Road-koncertre, vagy kevesebbet hallgatják őket.

Volt, aki a klasszikus slágereknél élte meg a legerősebb pillanatokat, mások az új irányokban találták meg az izgalmat. Ez a kettősség nem egyedi helyzet, hiszen minden innovatív zenekar koncertjén át lehet élni ezt. Fontos, hogy az új dalokat megismerje a közönség, és kapjon valami újat, de az is, hogy a régiekre igazán nagyot tudjon tombolni a tömeg, egyszerre üvöltve, hogy „Nem kell más”.

Ebből is látszik, hogy a domoszlói zenekar folyamatos mozgásban van. Nem ragad bele a múltba, hanem építkezik, keres, kísérletezik.

Rengeteg koncerten voltam már, de ez az este mély nyomot hagyott bennem. Nem a hangerő, nem a látvány miatt, hanem azért, mert sikerült valami olyan komplex élményt adniuk, amit ritkán kapok meg egyetlen koncerttől. Így, együtt volt igazán kerek ez az este.

A Phoenix RT lendületet, a Lord kapaszkodót, a Road pedig gondolatokat, felszabadultságot és örömöt adott. Na meg persze féktelen rockzenei élményt. Ritka, amikor egy koncert ennyire összeáll. Jó volt ott lenni, jó volt együtt énekelni, és jó volt egy estére megélni, hogy még mindig van, ami összeköt bennünket.

És ezért a három zenekarnak csak annyit lehet mondani: köszönjük, hogy vagytok.

Suri Andrea
Fotó: Petró Adri

[2026.03.30.]