Nem harsány Török Ádám és a Mini Aphroditéje  - mediterrán dreams

A következő echte Mini az Andalúz éjszaka. Egy apró szépséghibája van: gyakorlatilag az örök Kereszteslovag remixelt, ráncfelvarrott, átszövegezett változata, kicsit feltuningolt hangszereléssel. Itt nem a halálra sebzett lovag, hanem a menekülő torreádor tragédiája van eléadva, de oly mindegy a mi szempontunkból. A Mini mindig is vonzódott a spanyolos motívumokhoz, ez is el van találva, ha így nézzük. A fuvola kitesz magáért, a ritmusszekció pedig úgy tolja az alapot, mint a Schaffhausen. Több nincs ebben a dalban, de nem is tettek bele többet. Ez alatt a koncerten is bele lehet kortyolni a demizsonba, mert ápol és eltakar…ennyi.

Az Emlékutazás jellegzetes, hihetetlen jól hangszerelt dal, a gitár akár Pat Metheny keze alatt is megszólalhatna. Az egész szerzemény erősen emlékeztet az Incognito munkáira, az acid jazz-es hangzást érdekesen oldja a szájharmonika, mint abszolút oda nem illő hang. Koncerten gyakorlatilag előadhatatlan, mert a fuvola nagyrészt az ének alatt szól, de majd megoldják. Meg szokták oldani. Szöveg – no comment. Érdekes szóképek, és akkor még finom voltam. De aki verseket akar hallani, az hallgasson Ákost.
 
Ott a zene nem számít, lehet választani. A következő, Creta (feltehetően Kréta) elnevezésű kompozíciót viszont az ominózus sziget ihlethette, és számomra már a dobgép miatt elvesztette kezdő értékeit. Négy percig megy az alaptéma, melyre a zenészek névsorban ízléses kis betéteket illesztenek. Ezek után – ugyan már dobbal – de megismétlődik az előbbi szerkezet. Mindenki egyenként az urnához járul, és saját kis szólóját ráteszi az alapra. Ezzel gyakorlatilag le is telt a 8.26, aminek a fele is elég lett volna. Persze, nem az én lemezem – de az én véleményem.

A fuvola huncutkodása

Elfogyott a tequila. Határozott ugrással lépünk át Mexikóba, ahol aztán gyakorlatilag afrikai törzsi ritmusokkal induló szám alakul ki, Ádám jóvoltából Al Jarreau-i mélységek felé orientálva. Ennek ellenére Mini-számot hallunk, bár ez kizárólag a fuvola huncutkodásának köszönhető. Ádám periodikusan pörgeti a nyelvét, így lesz az Elfogyott a tequila egy mexikói tragédia helyett afrikai beütésű lazítás. Mondjuk, nem is rossz, és még el is fér a lemezen. Az egyetlen sor szövegben egy azték asszony - feltehetően nem mindenki örömére - itta meg az ominózus italt, ezzel mindenképpen új oldalról közelítve meg az azték hölgyek étkezési szokásait.

Záró számként a Gibraltári búcsú szerepel az albumon. Az előzőek ismeretében nem tudni, délről vagy északról közelítette meg a Mini a nevezett szorost, hiszen szerepel az albumon úgy spanyolos, mint észak-afrikai, sőt, tribal zene is, kongával és esőtánccal. A Gibraltári búcsú ennek ellenére tényleg jó szám, búcsúnak tökéletes. Mindenképpen kellemes, gyakorlatilag 3 és fél perces fuvolaiskola, csendes levezetése az amúgy sem túl harsány lemeznek.

Török Ádám - fuvola, ének, ütősök – mellett a többi zenész: Németh Károly – billentyűsök, Köves Miklós – dob, Paróczai Attila – basszusgitár, vokál, Török Péter – gitár, Horváth Mihály – szájharmonika, Kovács Erik – HPD 15 program. A hangmérnöki teendőket Válik László látta el, hibátlanul.

-MG-

[2009.05.30.]