Gyilkos "happy end" az Operettben

A szerelem, házasság, mindig és minden művészeti ágban kényes téma. Na nem azért, mintha annyira nehéz lenne róla bármit is mondani, hanem éppen ellenkezőleg. Nehéz róla újat mondani, vagy újat mutatni – akármi olyat, vagy úgy, hogy az ma, a 21. század mindennapi kavalkádjában is érdekes, izgalmas lehessen, ne pedig egy a sok-sok százból…

Az Operettszínház Rebeccája nem kis feladatot vállalt magára - megpróbálkozik a lehetetlennel, és nem is vall kudarcot: égető szerelem, kétségek, sötét titkok, és a rejtélyes múlt csap össze a színpadon - a Manderley ház asszonya musical-feldolgozásában.

Az alap, vagyis a regény a legalább két generációval korábbi, egykori lányok kedvenc olvasmányainak egyike volt, az ugyancsak lebilincselő Jane Eyre, vagy éppen a szintén ronggyá olvasott legenda, az Üvöltő Szelek méltó társaként - jó pár évtizeddel ezelőtt nagyon sok ifjú hölgy romantikus álmait indította útjára. Hiszen ki ne vágyna a nagy szerencsére, mikor a népszerű, nagyhangú műmájer dámák helyett rá talál rá a mindenki által körülrajongott, de mégis megközelíthetetlennek tűnő, jóképű és gazdag, titokzatos idegen, és vele együtt a régen áhított mindent elsöprőnek tűnő szerelem? 

A színpadon Rebecca címet kapott darab pont egy ilyen sztorit örökít meg, de természetesen a nagy egymásra találással még nincs vége semminek, hiszen itt tulajdonképpen a happy enddel indul útjára a történet – s fordul egy pillanat hirtelenségével ádáz feketébe a kiérdemelt rózsaszín felhő minden egyes molekulája. Hogy hogyan dőlhet össze ostoba gyermeki álmok kártyaváraként a múlt árnyainak egyetlen sóhajára a lángoló szerelem? Sajnos túl könnyen.

Vajon van kiút egy túlburjánzott lelki káoszból? El lehet menekülni a múlt nedves csápokkal csapkodó undorító kísértetei elől? Ezer meg ezer költői kérdés kavarog a Lévay Szilveszter-Michael Kunze szerzőpáros decemberben felújított musicaljében. Ezek a kérdések pedig tulajdonképpen nem véletlenül ismerősek, hiszen nagy vonalakban az emberi élet mindennapjaink kérdései elevenednek meg a színpadon egy rémálommá fajult röpházasság torz tükrében pszichológiai szörnyeteggé nagyítva. A dolog pedig pont ezáltal, az ismeretlen ismerősség által lesz izgalmas, és élhető-érthető a mai korban is.

Veszedelmes lélektani rally, reményvesztett szerelemmel, átokkal és alap emberi vágyakkal, valamint csodálatos zenével az Operettben!

-kurczorsi-

Képekért klikk a következő oldalra.

[2018.02.28.]