Csepregi Éva életműkoncert, teljes szívvel-lélekkel

Életműkoncertre hívta és várta hazánk egyik legkedveltebb és legelismertebb énekesnője a közönséget január 6-án a Budapest Sportarénába. Szubjektív beszámoló a színpad közeléből, egy nappal a felejthetetlen koncert után.  

Csepregi Évát szeretni nem nehéz annak, aki 1985-ben született és az 1989-es Intim Percek című lemezét már 4 évesen magába szívta. Mert a szülők számára is kiderült: ettől a gyerektől nem lehet megvonni a zenét. Azóta sem lehet, így nem volt kérdés, hogy Éva életműkoncertjén ott kell lenni!

Sejteni lehetett, hogy az énekesnő erre az alkalomra olyan dalokat válogat össze, amelyeket nem játszottak szinte rongyosra a rádiók, amelyek nem hangzanak el minden koncerten vagy fellépésen, ám mégis roppant fontosak és kikerülhetetlenek az életműből. Abból az életműből, amely páratlan és kincse a magyar zenetörténetnek.

Erre az estére rengeteget készültek, nem csak Csepregi Éva, hanem a zenészek is, akik egytől-egyig válogatott muzsikusok voltak. S bár nem a Neoton Sztárjai kísérte a koncertet – hiszen akkor az már egy másik buli lett volna – a doboknál mindvégig Heatlie Dávid, Éva fia ült. S kell ennél nagyobb boldogság egy Édesanyának, mint hogy a fia adja az ütemet az életműkoncerten?! Aligha… Ez egyébként különleges színezetet adott az egész estének: a láthatatlan kötelék mindvégig jelen volt, Éva többször is utalt rá, s nem csak akkor, amikor a „Titok” című dalt énekelte, amelynek zenéjét éppen Dávid szerezte.  

Mindegyik elhangzott nótára kitérni persze nehéz lenne, ezért marad a szemezgetés a kedvencekből, vagy azokból, amelyek igazán mélyen hatottak. Mert Éva dalainak egyik csodás titka az, hogy nem csak a dallamvilága, hanem a szövegei is gyönyörűek, mondanivalójuk, minden élethelyzetben lefordíthatók, használhatók és segíthetnek. Ehhez persze nem csak az adónak, a fogadónak is nyitott szívvel kell hallgatni, részt venni és átélni. Na meg elhinni, hogy a „felhők felett kék az ég”, ahogy a „Jöjj velem!” című dalban is, amely szinten egy kortalan klasszikus. Olyan üzenettel, ami bátorít, biztosít és sokszor átlendít. Akkor is, ha „Sűrű a dzsungel, mi nem látjuk át, de szívünkben őrizzük álmunk dalát…”

A „Vadvirág” és az „Elmentél” két hatalmas kedvenc, már gyermekkoromban csodálattal hallgattam mindkettőt. Hogy miért fogta meg ez a két felvétel egy gyermek lelkét?! Lehetne boncolgatni, de felesleges: valamiért nagyon „egymásra találtunk” akkor Évával, és ez a zenei összekapcsolódás azóta sem szűnt meg. Csodálatos dalokról van tehát szó, amelyek az életről mesélnek, álmokról, személyiségekről, önmegvalósításról, szerelemről, szakításról és mindarról, amin mindenkinek végig kell haladnia. Kinek kisebb, kinek nagyobb fájdalmakkal sikerül, de javasolt hallgatni őket!

Éva erre az estére táncosokat is meghívott, akik profik módjára kísérték a választott dalokat, együtt éltek a szöveggel, a dallammal. Ekkora színpadra kellenek is: Éva is figyelt rájuk, ők pedig a koreográfiákba is ügyesen belevonták az ünneplő énekesnőt. Aki egyébként ragyogott a színpadon. Látszott, hogy minden percét élvezi annak, hogy ismét ekkora közönség előtt énekelhet, pedig aztán sikerből bőven kijutott neki. Ezekre most nem térnénk ki részletesen, mindenkinek megvan a Japán piac meghódításának története vagy éppen a „Korea” című dal, amely nem csak az 1988-as olimpia előtt hangzott el, hanem most, a Budapest Sportarénában is. Ahogy a Végvári Ádámmal közös nóta a „Holnap hajnalig” is, amely szintén bomba-siker volt külföldön angolul és persze magyarul is.

A „Smile again” mellett sem lehet elmenni szó nélkül, amely csodálatos dal, s szintén nemzetközi karriert futott be, egy filmben is szerepelt annak idején. A koncerten angolul csendült fel, de Éva magyar szöveget is írt hozzá, „Száll a dal” címmel. Aki úgy nem ismeri, feltétlen hallgassa meg!

Ahogy kötelező lenne a „Szeress tovább”-ot is hallgatni, érteni, élni! A zenéjét Bob Heatlie, Dávid édesapja szerezte. Sajnos a kiváló zenészt, zeneszerzőt 2023-ban elvesztette családja és a zeneipar, de dalaiban, fia tehetségében, alkotásaiban, játékában tovább él, és persze Éva is ápolja az emlékét. S ha csak egyetlen szövegrészlet ragadt meg bennünk tegnap estéről, akkor reméljük ez volt az: „A világ csak úgy szép, ha újra álmodják.” Egyébként itt jutott az eszembe, hogy 2007-ben volt Évának egy szólóestje, amely a „Koncert a szeretetért” címmel zajlott, s Szombathelyen tudtuk megnézni. Különleges élmény volt, töltés egy nagyon nehéz élethelyzetben. Olyan üzenethalmaz, amely azt az érzést keltette, hogy nem csak egy koncerten vettünk részt, hanem valamiféle jótékonyan segítő tanításon, amihez akkor is nyúlhatunk, ha hazatértünk, s csak a CD-ket vesszük le a polcról. Mert igen, mi még hallgatunk CD-ket…

A „Visz a hajó” és a „Kék korszak” is két olyan ikonikus szólódal, amely sokat jelent a rajongóknak, na meg a sorok írójának is. Mindegyik valami olyat adott, amit szavakba önteni nem lehet, de megkérdőjelezhetetlenül helyük volt az életműkoncert dallistáján. Aki kételkedik, hallgasson bele mindegyikbe, lehet többet ér, mint valami méregdrága divatos ezo-könyv…

S persze a játékosság sem hiányozhatott! Sőt, a „Jojó” című slágerre a látvány és az élmény fokozása miatt sikerült meghívni Takada Shu-t, aki immár hatszoros jojó világbajnok és tényleg fantasztikus mutatványokra képes a játékkal. A „Zsebkendőket” is alaposan meglengettük, a „Holnap” után is toporzékoltunk kicsit, s persze a „Párizsi lányt” is vendégül láttuk. Ahogy Éva Szulák Andreát és Náray Erikát is, akikkel a Szép nyári nap című musicalban alakít közösen Éva, s remekül szólak a színpadon.

Megható pillanat volt, amikor a „Kézenfogva élsz” című szerzemény csendült fel, amely a Fényszóró Kulturális Alapítvány dala. Ennek az alapítványnak évtizedek óta elnöke Csepregi Éva, és munkatársaival együtt már rengeteget tett azért, hogy a sérült emberek is részesülhessenek kulturális élményekben. Ez a dal pedig a megszületése óta a Speciális Olimpiák állandó résztvevője is. Szövegét érdemes megfogadni mindenkinek: sérültséggel élőknek, szüleiknek, gondozóiknak és nekünk is, mert szükségük van a mi kezünkre is! A Fényszóró Kulturális Alapítvány egyébként gyönyörű példája annak, hogy egy művésznő miként vállalhat igencsak komoly társadalmi szerepet, s hívhatja fel a figyelmet arra, hogy mindannyian egyenlők vagyunk…

Sajnos kis szomorúság is költözött a koncertteremben, hiszen amellett, hogy 2023-ban Bob Heatlie elhunyt, a Neoton legendás hangja és zongoristája, Jakab Gyuri már 1996. óta nincs velünk. Szívszorító volt látni a kivetítőn a képeket a „Nem akarok mindent újra kezdeni” című dalban, amit a modern technika segítségével Éva most 2024-ben „duettben” énekelhetett el Gyurival, s hallhattuk felejthetetlen hangját. S ahogy Éva mondta: elvesztett szeretteink, barátaink most biztos mosolyogtak, hisz fent hallgatták az előadást, és látták a megannyi világító kis üzenetet a telefonok vakujának segítségével: „Soha nem feledünk titeket!”

A koncert zárórészében a Neoton Família Sztárjai álltak Éva mellé a színpadra, ahogy teszik azt már hosszú-hosszú évek óta és élik újra és újra az álmokat. Játsszák azokat a dalokat, amelyek felejthetetlenek, amelyeket követel a közönség: „Don Quijote”, „Nyár van”, „Santa Maria”, „I Love you, You love me”, „220 felett”, soha meg nem unható örökzöldek!

Baracs Öcsit és Végvári Ádámot mindig öröm látni a színpadon, Évával együtt pedig olyan hármas alkotnak, amely több értelemben is páratlan a magyar könnyűzenében. Heatlie Dávid, Lukács Andi és Laci pedig éppoly tagjává vált a Neoton Sztárjainak az évek alatt, mint legendás hármas. Családias vidám hangulat, profizmus, rengeteg koncert és megannyi szeretet…

Csepregi Éva életmű koncertje egy kissé rendhagyóan, de zseniális zárással ért véget: színpadon az összes vendéggel, zenésszel, táncossal, egy-egy pohár pezsgővel. Középen csak egy zongora, Éva és „A dizőz búcsúja a Palermo Kávéházban” című zseniális, megható, kissé szomorkás, amolyan „életrendje” dal:

Ha sápadnak már a fények,
s úgy érzem, nincs tovább,
és ha meggyűrődtek már legszebb éveim,
gondolj majd rám!

Ha ragyog egy új fényű csillag,
s elfordult már az út,
és ha más dalokra vár a századforduló,
gondolj majd rám!

Ilyen az élet, ne sokat kérdezd,
merre tart, és hány dalt ígér,
csak tudnám, hogy lesz még pár sikeres év.
Álmodom, álmodom.

Ha felbuzdult, szép remények
búcsúznak Pest-Budán,
ha mégis hallod még az ósdi dallamot,
gondolj majd rám!

Ilyen az élet,
ne sokat kérdezd, merre tart,
és hány dalt ígér, csak tudnám,
hogy lesz még pár sikeres év.
Álmodom, álmodom.

Ha sápadnak már a fények,
s úgy érzem, nincs tovább,
s ha meggyűrődtek már legszebb éveim,
hát, gondolj majd rám!

Gondolunk, ebben biztosak vagyunk! Ez után a koncert után pedig több, mint sejthető: lesz még pár sikeres év!  Mert bár lehet, hogy sok olyan énekesnő eltűnt már, akinek a tehetséges és a tudása megvolt, Csepregi Éva évtizedek óta ragyog a színpadon. Mert ő nem sablonokkal jön, hanem életigazságokról, valóságról, hihető szeretetről énekel.

S ami még ennél is fontosabb: minden koncerten a szívét-lelkét adja át a közönségnek. Ennyire talán még soha, mint a január 6-án, a Budapest Sportarénában megtartott életműkoncerten! Mert a mese csak úgy szép, ha végig elmondják… Úgyhogy Éva, kérünk folytasd még jó sokáig!   

– Havassy Anna Katalin/gyorplusz.hu –
– Fotó: HAK/gyorplusz.hu –

[2024.01.08.]