Báthory Zoliék szülinapi zúzása, az Arénában

Ismét visszatértek hozzánk Báthory Zoliék, és ismét egy über állat showt hoztak nekünk.

Július 09. a nap, amikor a Five Finger Death Punch a Papp László Arénában lépett fel, ugyanis a Barba Negra méreteit kinőtte, ezért történt a helyszínváltozás.  Az estét a brit metalcore csapat, a Malevolance vezette fel bő fél órában a színpadon. Vastag riffek, aprítás, kezdésnek tökéletesen illett az estéhez.

A következő fellépő (még mindig nem az este főhősei), az Ice Nine Kills. Mostanában arra lettem figyelmes, mekkora ováció övezi ezt a zenekart nem csak a  stílust kedvelők köreiben. Viccesnek vicces volt egyszer, de nekem semmi újat nem nyújtottak, ez az én szubjektív véleményem, tehát nem lebeszélni akarok senkit, de nem értem a célt (gondolom nincs, és akkor értem).

A zene néhol dallamos, néhol ordítós, néhol melankolikus (jó, ez erős túlzás, de néhol). Az egész a showra van alapozva, ami horror filmek alapjaiból összevágott jelenetek színpadi megtestesítése, de ezt láttam már Alice Coopernél, aki ezt magasabb színvonalon űzi, nem csak (Amerikai pszicho, Texasi láncfűrészes, Hannibál, Walking Dead) jeleneteket vegyít össze. Ettől függetlenül látványosnak látványos, csak nem látok benne koncepciót, hogy mire épül, de valószínűleg azért, mert nincs. Előzenekar show elemnek egyszer viccesek, de nem az én világom, ettől függetlenül a közönséget remekül lekötötték (engem is) bő háromnegyed órán át.

Már nem sokat kellett várnunk Zoliékra, remélem mindenki tudja, hogy Báthory Zoli húsz éve ment ki Amerikába, és alapította meg a zenekart Ivannal az énekesükkel. Zoli az egyik büszkeségünk.

A show egy dobszólóval indult, majd a csapat berobbant a színpadra.

A színpadkép vizuáltól nekem az állam leesett, ugyanis metal zenekarnál nem vártam ilyet, hogy a zúzáson felül a fényekkel is ilyen szinten játszanak. A színpadkép alapjában letisztult volt, hiszen egy saját farkába harapó kígyó a végtelen jelét formázva volt a színpad háttér. Ámde ez a kígyó mindig különböző színekben pompázott. Mindemellett én ennyi lézert egyszerre még életemben nem láttam, főleg nem zúzós metal ritmusára villogni, pedig aztán néhány száz koncertet megjártam már. Mostanában nem nagyon lehet már hova fokozni a lézer showt, szinte elvárás (részemről is) nagy helyeken, arénákban, de inkább pop zenében vagy lágyabb rock zenénél jellemzőbb, itt ez valami fenomenális volt. A csillárról is lézer szórt fényeket, hol legyező alakban, hol milliónyi tűként, hol mintha víz alatt lennénk, vagy csak szimplán a zene ritmusára villogtak EGYSZERRE KÖRBE.  Brutál látvány volt, ez végig jellemezte a koncertet, minden harmadik dalt lézerjáték egészített ki.

Amikor Ivan bemutatta a zenekart illetve elmesélte humorral töltve hogyan ismerkedett meg Zolival, amiért élete végéig hálás neki, hogy barátjává és zenésztársává fogadta, a közönség spontán „Ria Ria Hungaria” kántálásba kezdett Zoli tiszteletére. Ivan jelezte is nekünk, hogy ezen okokból is haza járnak hozzánk. Ivan kiszúrta a közönségben a gyerekeket is, akikre megkért sajátos humorával, hogy vigyázzunk rájuk, egymással, azt csinálunk amit akarunk, de rájuk vigyázzunk.  Ivan mikrofon állványa egyedi kialakítású, egy pisztoly-csontváz-boxer ötvözete.

A beszédek mellett, amit minden dal után intézett hozzánk, rohangálva szántotta fel a színpadot, miközben zenésztársai aprítottak a gitárral, a dobbal a háttérben. Zoli születésnapját is megünnepelték a színpadon, nem is akárhogy, egy hatalmas magyar zászló formájú és színű tortát toltak be kocsival a színpadra, amiből kar méretű szeleteket szeltek, közben felhívtak pár gyereket is a színpadra a közös torta ünnepre, eközben a közönség „Zoli Zoli Zoli” kántálása egyre csak hangosodott.

Mondanom sem kell, hogy hibátlan volt a hangzás, tisztán szóltak. Füst sem volt sok, és olyan zúzda volt tánccal egybekötve, hogy senki nem tudott nyugton maradni, legalábbis körülöttem mindenki vagy headbangelt vagy táncolt, vagy táncolva headbangelt.

A legvégén Ivan a rituáléját is betartotta, a baseball ütőjét odaajándékozta egy első soros rajongó hölgynek, akit felismerni vélt a turnéról, több állomáson is látta már. A legvégén, elképesztő módon, több száz pengetőt szórtak szét a közönség közt, poharakból vagy épp marokból szórva, nekem is sikerült kettőt is szereznem, konkrétan vetődtem értük, hogy elkapjam őket.

Zseniális koncertet adtak, óriási, hibátlan zúzós buli volt, várjuk vissza mihamarabb a bandát.

A szervezésért köszönet a Live Nation csapatának!

Balázs Adrienn

Videók

Setlist:
1. Welcome to the Circus
2. Lift Me Up
3. Trouble
4. Wash It All Away
5. Jekyll and Hyde
6. Sham Pain
7. The House of the Rising Sun ([traditional] cover)
8. Salvation
9. Burn MF
10. Wrong Side of Heaven
11. Hard to See
12. Got Your Six
13. IOU
Encore:
14. Under and Over It
15. Never Enough
16. The Bleeding This Is the Way Darkness Settles In

[2024.08.06.]