Mélység, nyugalom, béke...
Delfin, kék, és könny-gyöngyök a pillanatért. Színház: otthon, bűvölet, és varázslat. Ajándék a gyerek, ajándék a gyerektől, kabala. Hit, erő és álom… Tiszta, őszinte szavak, néha lekerül az álarc. Szívből, lélektől szép az igaz… Interjú Földes Tamással.
Fény: Isten
Félelem: Maga az Élet.
Zene: A hobbim…
Költészet: Hitetlenség. Hitetlen költő vagyok. Nem hiszek a szavakban, nem hiszem, hogy a versek igazából tükrözni képesek az érzelmeket és a gondolatokat.
Kabala: Egy kis medál, amit az azóta már nagylányomtól kaptam.
Álom: „Ezt a furcsa álmot itt életnek neveztük” (Földes Tamás)
Árnyék: Nekem az árnyék nagyon sok mindent jelent… Fontos. Nem vagyunk valódiak, csupán árnyékok ezen a világon.
Barát: Ideális esetben az ember társa a barátja is.
Álarc: Állandóan álarcot hordunk. A színpadon néha le lehet vetni, mert az egy védett hely. Ott igazabb tud lenni az ember. A színpad egy varázslat, és ha lejössz onnan, akkor mondhatod, hogy az nem te voltál. Ez egy nagyon jó varázsmondat. De éppen ezért tudsz teljesen őszinte is lenni.
Siker: Ez egy vacak dolog. Egyrészt nem mérhető, másrészt el lehet veszni benne, és el tud téríteni a helyes úttól. Az, hogy mit értünk alatta, megint más kérdés: hogy pl. a valóság-show-s sikert, vagy valami mást… Azt mindenkinek magának kell kitalálni, hogy számára mi a siker, és ez így járhatóbb út. Számomra pl. már az is az, ha túl tudok élni egy-két előadást úgy, hogy ha megfelelek a magam elé állított mércének.
Magány: Az egyik legfontosabb dolog a világon. Nagyon szeretek magányos lenni.
Taps: Fontos. Visszajelzés. Manapság már kicsit mást is jelent, de ez túlélhető…
Bilincs: Rakosgatjuk magunkra az évek során a bilincseket. Egy részüket a társadalom kényszeríti ránk, a többit saját butaságaink, félelmeink, tévedéseink. Aztán, majd ha elég bölcsek leszünk, talán ki tudjuk oldani a sok béklyót, amit magunkra raktunk.
Lüktetés: Maga az élet, ami a lüktetéssel együtt megszűnik. Egész életünk lüktetés, ami hol hosszabb, hol rövidebb, hol gyorsabb, hol lassabb…
Ajándék: A gyerekeim. Ők az életem ajándékai…
Erő: Számomra ebben a szóban van némi agresszivitás. Nem szeretem, de szükség van rá. Az én munkámban kell az erő, de nem a nyers, agresszív fajta, hanem a kifinomultabb, belső erő.
Színpad: Otthon. Mit mondhat az ember az otthonáról?
Moraj: Szavak. Számomra ezek a morajok. Hol szebben szólnak, hol csúnyábban…
[2006.04.17.]
Hírek
