Most hallottam a Jazzyn az interjút. Nagyon nagy dolog az aranylemez, és egyúttal boldog születésnapot kívánok az előadónak ezúton is!

Nagyon örülök, hogy aranylemez lett a Swing és a Boogie! :-)) Karácsonykor minden barátnőmnek azt adtam ajándékba, és magam is széthallgattam. :-) Jó magam ugyan nem tudnám így elemezgetni a számokat, de mindegyikben nagyon benne érzem magam. Olyan jó hangulatot teremtett az amúgy rohanós, bosszankodós ünnepnapokon. Valahogy nyugalom és béke jött át a lemezről. A pörgősebb számokról pedig mindig az jutott eszembe, hogy bírni kell energiával a gyűrődést. Mostanában kevesebbet hallgattam a lemezt, mert ugye az ember félreteszi a dolgokat egy idő után. Most megint eszembe jutott, és rákapok megint, főképp, hogy jön a jó idő, tavaszodik, lehet bulizni ezerrel! Szívből gratulálok Majsai művész úrnak! :-)) Ja, és imádtam a kisfiú hangját az altatós számban! Nagy ötlet volt, kár, hogy több számban nem énekel, elhallgatnám még a bájos hangocskát, olyan megindító...

Csatlakozom az előttem szólóhoz. Az ember azt hinné, hogy a mai világban a lemezkiadás lart pour lart dolog. De!
Ha nem lenne néhány igényes lemez, mi lenne a csodás hangokkal, mint pl. a Majsai-hang. Igényes élő zene, nincs semmi mesterkéltség, megcsináltság, de elillanna az éterbe, ha nem lenne megörökítve. Ahhoz meg elég fantasztikus a hang is meg a lemez anyag is, hogy ezt megengedjük. Így is elég nagyszerű és megismételhetetlen és örülni kell, hogy a lemez ezt a "pillanatnyi állapotot" megörökíti. A cikk szinte minden mondatával maximálisan egyetértek, hiszen helyettem is szuperlatívuszokban beszél Majsai Gáborról. Megérdemli.

Nekem is bejön a lemez :-)) Már jó pár hónapja hallgatom a kocsiban. A borító retro feelingjét nagyban erősíti az ötlet, hogy a korong maga úgy néz ki, mint egy mini bakelit. Szerintem ez nagyon dizájnos. Egyetértek nagyon is: ez a lemez nem mindennapi a magyar piacon. Már eleve az, hogy valaki lemezt ad ki, igényeset, zeneit, élő hangszereset, jó dalokkal... Ma, amikor a legjobb zenészek is el vannak keseredve amiatt, hogy nem születhet semmi új, mert a média nem vevő rá, hanem csak a megasztáros panelekre épít. Nagyon nagy érték az, ha egy igazi zenész mégsem adja fel, és zenél. Van ebben valami üzenet...