A zene a minden... - meghallgattuk Majsai Gábor lemezét
Nem ma kezdte a zenei pályát Majsai Gábor, bizonyított már nem egyszer. S nem is fogja abbahagyni, mert lételeme a színpad és a zene a minden(e)… Legújabb lemeze, a Swing és a boogie címet kapta, mi pedig meghallgattuk.
A korong borítója pont annyi, amennyinek lennie kell. Első ránézésre nekem Tom Jones Kiss című lemeze ugrott be, ő látható ott ehhez hasonló beállításban, ám persze az egybevágás nem csak emiatt van, hanem Majsait amúgy is sokam a „magyar Tom Jones” jelzővel illetik. Nem véletlen, de erről majd később, vissza a borítóhoz. A színvilág is talált, nekem bejön. Az információk sincsenek túldimenzionálva, szépen felsoroltak minden közreműködőt, dalcímet, zeneszerzőt és szövegírót is. Így kell ezt.
A címadó dallal nyit a lemez – Swing és a Boogie – amelyből videoklip is készült. Remek hangulatot ad már kezdésre, alapnak sem rossz, amire építeni lehet az egész műsort. S ha arra gondolok, hogy lehet fokozni, akkor már most jól érzem magam. Amolyan önvallomás, elmeséli, miként is került Gábor a zene, s azon belül is a swing és a boogie közelébe, s ha már ott volt, ott is maradt, mert az igazi, a nagy szerelem mellett kitart az ember. Gábor hangja és a zenekar annyira együtt van, hogy ennél tökéletesebb már nem is lehetne. Igazi élő hang, élő zene, zenészekkel és hangszerekkel. Többet ilyet, még többet, egyre többet. Hogy halljam lemezen is: ÉL A ZENE…
A Cseppnyi mennyország kezdése egyszerre tetszett és egyszerre nem. Van ilyen. Az ütősök és a fúvósok nagyon jól szólnak együtt, ám Majsai helyében én csak énekkel indítottam volna, de ez az én vénám. Kicsit levetett az élvezetből, de teljesen rendben van a dal, sőt kísértetiesen emlékeztet egy régi Komár László nótára, de ha agyonütnek, akkor sem jut most eszembe, így kérem az első követ…
Kemény, dögös felvétel a Veszíts el, amely akár szakítós himnusz is lehetne, mert ezzel tuti könnyebb feldolgozni a traumát. A fúvósok itt is parádéznak, s a gitár is keményen odateszi magát. Nagyon bejön a dal, a szöveg is rendben van, érdemes figyelmesen hallgatni. Az énekes meg adja amit tud: tökéletes dalolást.
A szájharmonikát amúgy is szeretem, Majsai pedig ügyes „kezelője”, többször is bizonyította már. A Micsoda este bizonyíték erre, a legszebb éjszakai hangulatot árasztja, amelyben annyiszor „sírt” bele a szájharmonika. Romantikus, összebújós, lelket simogatós felvétel, némi kiábrándult vetülettel.
Monte Carlo? Azt hiszem, nem vagyok vele egyedül, akiknek mint dalcímről, a Neoton Família jut eszébe. Legalábbis eddig így volt. Most már Majsai is beugrik majd, garantáltan. A város mítosza soha sem fog elmúlni, s a swing lüktetését most a big band adja és Gábor egyedi, roppant mód képzett hangja.
Bradányi Iván szövegével jön a Bölcsődal, amely őszinteségből nálam jelesre vizsgázott. Majsai Roland kisfiús hangja, édesapja kemény, férfias orgánuma mellett a szeretet minden velejáróját sűrítette bele ebbe a pár percbe amíg szól a felvétel. Persze a zenei élmény mellett sem lehet szó nélkül elmenni: tökéletes, de erről tudtunk már korábban is.
Nem lehet mindent végtelenségig bírni, erről is szól az Amíg nem szakad, nem törik, nem reccsen. Némileg pikáns, őszinte és férfias felvétel, amelyből a zongora tetszik a legjobban, na meg a női vokál, ami ezt a mókás kis civakodást teszi teljessé. A szájharmonika és a gitár pajkossága teszi fel a koronát erre a nótára.
Álmodni mindig kell, mert muszáj, ettől haladunk előre. Ilyesmi hangulatot kelt bennem az Örökös álmodozók, amely egy letisztult, ringató, lágy felvételt jelent. Már csak arra kellene rájönnöm, ehhez a kávéházi hangulathoz mit is rendeljek legközelebb… Pálinkás Gergely gitárjátékát biztosan…
Sodor, repít a blues. Ez az a dal, ami tőlem a leginkább távol áll. Elismerem, de nem vált a kedvencemmé, a hangulata nem fogott meg, zeneileg, hangilag tökéletes, velem nem egyezik csak. Szerelem így nem lehet, de egy kalandra még jók vagyunk…
A záró felvétel a Karácsonyi mese, amely egy nagy zenés ünnep, swing a javából, s ünneplőbe öltözteti a szívet. Így tavasszal nehéz róla szólni, decemberben visszatérünk rá, mert érdemes. Zeneileg, hangilag rendben volt, az biztos.
Majsai Gábor megint bizonyított, hogy olyan lemezt képes összerakni, ami kiemelkedő a magyar lemezpiacon. S Gábor olyan dalokat szerzett, s válogatott össze, amelyben szövegíróként és dalszövegszerzőként is megmutathatta tehetségét. Nem véletlenül a magyar Tom Jonesként emlegetik… Aki minőségi lemezt szeretne hallgatni, az mindenképpen ruházzon be Majsaira, mert minden körülmények között megállja a helyét, legyen szó akár kocsiról, akár otthonról, akár ebédről, akár vacsoráról, Majsai Swing és a Boogie lemeze igazi társ lesz a mindennapokban is…
Nagyon örülök, hogy aranylemez lett a Swing és a Boogie! :-)) Karácsonykor minden barátnőmnek azt adtam ajándékba, és magam is széthallgattam. :-) Jó magam ugyan nem tudnám így elemezgetni a számokat, de mindegyikben nagyon benne érzem magam. Olyan jó hangulatot teremtett az amúgy rohanós, bosszankodós ünnepnapokon. Valahogy nyugalom és béke jött át a lemezről. A pörgősebb számokról pedig mindig az jutott eszembe, hogy bírni kell energiával a gyűrődést. Mostanában kevesebbet hallgattam a lemezt, mert ugye az ember félreteszi a dolgokat egy idő után. Most megint eszembe jutott, és rákapok megint, főképp, hogy jön a jó idő, tavaszodik, lehet bulizni ezerrel! Szívből gratulálok Majsai művész úrnak! :-)) Ja, és imádtam a kisfiú hangját az altatós számban! Nagy ötlet volt, kár, hogy több számban nem énekel, elhallgatnám még a bájos hangocskát, olyan megindító...
Csatlakozom az előttem szólóhoz. Az ember azt hinné, hogy a mai világban a lemezkiadás lart pour lart dolog. De!
Ha nem lenne néhány igényes lemez, mi lenne a csodás hangokkal, mint pl. a Majsai-hang. Igényes élő zene, nincs semmi mesterkéltség, megcsináltság, de elillanna az éterbe, ha nem lenne megörökítve. Ahhoz meg elég fantasztikus a hang is meg a lemez anyag is, hogy ezt megengedjük. Így is elég nagyszerű és megismételhetetlen és örülni kell, hogy a lemez ezt a "pillanatnyi állapotot" megörökíti. A cikk szinte minden mondatával maximálisan egyetértek, hiszen helyettem is szuperlatívuszokban beszél Majsai Gáborról. Megérdemli.
Nekem is bejön a lemez :-)) Már jó pár hónapja hallgatom a kocsiban. A borító retro feelingjét nagyban erősíti az ötlet, hogy a korong maga úgy néz ki, mint egy mini bakelit. Szerintem ez nagyon dizájnos. Egyetértek nagyon is: ez a lemez nem mindennapi a magyar piacon. Már eleve az, hogy valaki lemezt ad ki, igényeset, zeneit, élő hangszereset, jó dalokkal... Ma, amikor a legjobb zenészek is el vannak keseredve amiatt, hogy nem születhet semmi új, mert a média nem vevő rá, hanem csak a megasztáros panelekre épít. Nagyon nagy érték az, ha egy igazi zenész mégsem adja fel, és zenél. Van ebben valami üzenet...
Hírek
