Világzene és poénok a MOM színpadán
A fesztiválon szinte minden koncert késve kezdődött, kivéve Richard Bona fellépését. Sokakat meglepett a pontos nyitány, de némi helyezkedés után minden jól alakult és egy remek koncertélménnyel gazdagodtunk.
Richard Bona egy igazi fazon, hatalmas figura! Tényleg nehéz leírva visszaadni azt a hangulatot, zenét és a miliőt, amit maga körül teremt ez a fickó. A zenéje is attól válik igazán különlegessé, hogy ott van benne a “Bona jelenség”. Az a plusz, amitől méginkább egyedi lesz. Hiteles lenne enélkül is, de ez valami olyan kisugárzás, amit csak megtapasztalni lehet. Na jó, azért egy kicsit érteni kell angolul…
Állandóan dumál valamit. Vicces és az ember tudja, hogy ha Bona koncertre megy akkor jó estéje lesz. Csodálatos zenét fog hallani és biztos jó kedve lesz, méghozzá gyorsan. Volt olyan koncert, hogy szó szerint folyt a könnyem a röhögéstől: ez a nagybetűs ÖRÖMZENE.
A beszélgetések, a közönséggel való verbális kapcsolódások között ott van az a magasröptű zene, amelynek halgatása közben szintén vigyorog az ember, mert annyira jó. A Bona koncert beszélgetés, viccelődés nélkül, fapofával nem létezik.
Hozzá tartozik, teljesen elválaszthatatlan tőle. Persze meg lehet hallgatni egy CD-t, amiről a szövegelés és vidámság értelemszerűen hiányzik. Garantálom, ha valaki ismeretlenül lejátszik egy Bona lemezt és utána elmegy egy koncertre, rögtön máshogy hallgatja majd otthon a felvételeket.
Richard Bona egy másik dimenzióba repít, egy olyan komplex élmény átadására képes, amelyet senki mástól nem tapasztaltam. Hihetetlen magasságokban lévő zenéhez. Nagyon komoly, a legtisztább világzenei jazz-t játssza, amihez olyan körítést ad briliáns humorú jelenségével, hogy egy teljesen más, egy senki másra nem jellemző szinezet jön létre.
Nem lehet megunni, mindig aktuális és spontán, nem csak a zenében hanem a poénkodásban is. Hihetetlen jófej, vidámságot árasztó ember, akinek a zenei stílusa, tehetsége is páratlan. Nélküle is szegényebb lenne a világ...
– endre –
[2016.04.27.]