Hűség, játék, magány, és emlék
Szerelem: Voltak nagy csalódásaim, és többször megfogadtam, hogy nem törődöm a szerelemmel, de hála istennek most megint nagyon szerelmes vagyok. A szerelemnek vannak fokozatai, és vannak olyan szerencsés emberek, akiknek megadatik, hogy lángoló szerelemben éljék le az életüket, de ez csak kevesek kiváltsága. Egyrészt mondhatnám, hogy nincs más értelme az életnek, mint a szerelemért élni, másrészt viszont semmi értelme a szerelemért élni.
Nappal: Teljesen éjszakai életet élek, ezért gyakran elvesznek a nappalok, mert van, hogy reggel nyolcig fenn vagyok, írok, zenélek, aztán lefekszem aludni, és mikor felébredek, alig pár óra van hátra a napból, pedig jó lenne kicsit többet megélni belőle.
Játék: Alapvetően gyermeknek érzem magamat, és szerintem ez már nem fog megváltozni. Értek már nagyon kemény ügyek, de van bennem egy naiv, gyermeki lény, aki nem akar felnőni. Latinovits írta, hogy egy színésznek mindig át kell menekítenie valamit a saját gyermekségéből, hogy mindig olyan tisztán tudjon létezni és játszani, ami a színpadi léthez kell. A rácsodálkozás erejétől válik valaki izgalmassá a színpadon. De valahol az egész élet egy játék.
Hazugság: Tele van az életünk hazugságokkal, és néha már nem is biztos, hogy helyesen tudjuk felmérni, melyik kicsi, melyik nagy. Vannak toleranciából, lustaságból elkövetett hazugságok. Ha például magamról hallok ilyeneket, intrikákat, valótlanságokat, nagyon tudnak bántani. Tudom, hogy nem kéne ennyit lamentálni rajtuk, de ilyen vagyok. Ami a saját kis hazugságaimat illeti, próbálom őket minél inkább kiirtani az életemből.
Kihívás: Fontos próbatétel. Amikor valaki olyan dolgot próbál teljesíteni, ami feszegeti a képességeinek határait. Ez visz előre. Az is egyfajta kihívás, hogy minden este kimegyünk, és próbálunk jól teljesíteni.
Mosoly: Apró figyelmesség, kedvesség, ami osztódva szaporodik, és ezekből áll össze egy jó nap, ezért nem is sajnálom osztogatni.
Könny: Nagyon sírós vagyok. Rajzfilmeken is tudok bőgni, de amin a leginkább, az a tehetség. Ha ilyet látok, sírni kezdek. Szentimentális vagyok, de a könnyek amúgy is jót tesznek, tisztítanak. Vannak sajnos olyanok is, amik sose apadnak el, ezekkel nincs mit tenni, ott fénylenek mindig.
Emlék: Édesanyám. Sajnos már nem él. Ő, és azok a szeretteim, akik már elmentek az emlékek számomra. Édesanyámra minden nap szoktam gondolni, ő a legintenzívebb emlékem, sajnos túl fiatalon hagyott itt. Nagyon tehetséges operaénekesnő volt, a hiánya múlhatatlanul fáj.
Köszönöm interjút.
Sík Bernadett
[2006.05.08.]
Hírek
