A kevesebb néha több - Bryan Adams koncerten jártunk
Avagy egy hibátlan koncert epizódjai. Bryan Adams koncerten jártunk az MVM Dome-ban.
Kapunyitásra érkeztem, a bejutás zökkenőmentesen precízen ment.
Példaértékű, ahogy az MVM Dome-ba a beengedés zajlik (nem először). Külön bejárat és QR kód olvasó kapu az ülő jegyeseknek, külön az álló helynek, több ajtó és kapu egyszerre kinyitva (nem beragadva, mint máskor, máshol).
A beengedő önkéntes személyzet gyors, segítőkész, kedves, a biztonsági őrök is segítőkészek. Elöljáróban ennyit. (Mindenhol így kellene). Előzenekar nem volt (nem bánom), szépen gyülekezett a tömeg a koncertkezdésig, a koncertre szépen meg is telt az MVM Dome, pontosan négy darab szabad ülőhely (szék) maradt, úgy, hogy a harmadik emeleti ülőhelyeket is megnyitották.
A küzdőtér is teljesen megtelt egészen a placc hátuljáig, ami érdekesség, nem volt külön kiemelt álló hely, simán egy féle álló jegy volt.
A koncert előtt negyed órával egy hatalmas léggömb autó „száguldozott” a levegőben egyik oldalán a főhős nevének feliratával, másik oldalán a legutóbbi lemez (So Happy it Hurts) címével. Egyszerű és mégis nagyszerű látvány elem, ami alatt Elvis Presley és egyéb táncra perdítő dalokat hallgattunk a koncert kezdésig. Közben a kivetítőn egy óriási QR kódot beolvasva dalt is kérhettünk Bryan Adams weboldalára irányítva beolvasást követve.
|
Bryan Adams koncert képekben - klikk a fotóra
|
Negyed kilenckor kialudtak a fények, Bryan hófehér szettben, fehér póló, fehér farmer, lazán és egyszerűen, egy szál gitárral felsétált a színpadra, elöl, a kordon és a színpad között elhelyezett oldal lépcsőn. A színpadon esetében szokás szerint három mikrofon állvány az előtérben, a színpad mindhárom pontján kényelmesen elérhető magasságban Bryan számára. Egyből a húrok közé is csapott zenésztársaival, a „Kick Ass” (kedvenc nótám az új albumról) dallal, ezzel párhuzamosan kettő óriási, fehér- szintén „So Happy it Hurts” feliratos, felfújt labdát (léggömböt) dobtak (rúgtak) a nézőtérre, ami végig pattogott természetesen a közönségen, majd visszatáncolt mindkettő a dal végére, a színpadra, hogy a stáb elpakolhassa a következő állomásra.
Bryan hangja egészen egyszerűen hibátlanul zseniális, semmi manír, semmi auto tune (mely oly divatos manapság), csak színtiszta nyers csodás hang, és hibátlan, precíz gitárjáték, ezt a precizitást a zenésztársai is követik. A lemezeken esetlegesen lassabb, líraibb tételek tempósabb gitárcentrikusabb verzióban szólaltak meg, pl a „Heaven” dal e változatát még jobban imádtam, mint az öt évvel ezelőtti „felhős” lassú verziót a Hősök terén. Két és fél óra tánc és buli volt a koncert, nem tudtam eldönteni sokszor, hogy ugráljak vagy táncoljak (így mindkettőt egyszerre tettem), és egészen elképesztően hidegrázós élmény, ahogy az egész MVM Dome „faltól falig” egyszerre tapsol és énekel. Szó szerint visszhangzott a Dome a vastapstól minden dal után, illetve olykor közben is. Egy emberként énekeltük üvöltve a slágereket és az új dalokat egyaránt. Egyikből sem volt hiány, harminc dal két és fél órában, amit tökéletesen válogatott össze Bryan. A klasszikus, olykor harminc-negyven éves slágereket új dalok váltották, ezeket is végig táncoltuk és énekeltük.
Az első blokkban a legnagyobb slágerek (18 til i die, Please forgive me) után az újabb „Shine a Light” tételnél kért fel minket először Bryan, hogy világítsunk a telefonjaink vakujával. Csillagos égbolttá vált az MVM Dome (az este folyamán többször is). A „Kids Wanna Rock” dalnál óriási, gitár szóló párbajt hallgathattunk nézhettünk a színpadon, imádtam a gitárszólókat is az este folyamán. A gitár szólók és az ének mellett Bryan szájharmonikázott is, nem is akárhogy, elképesztő ez az ember, hogy egyszerre gitározik és szájharmonikázik, majd énekel lazán váltva vagy épp párhuzamosan. A „Go Down Rockin” dalban is így történt, kezdődött egy gitár szólóval, folytatódott gitár párbajjal, majd szájharmonikával, hogy a végén egyszerre szóljon a gitár és a szájharmonika, egyre tempósabban, közben pedig az éneklés mellett még a közönség énekeltetésre is jutott ideje a főhősnek. Bryan gyakran szaladt előre a középen elnyúló kifutóra a gitárszólóknál, öt gitárt számoltam össze az este folyamán, amit gyakran dalonként cserélgetett. Nem tudom rajtam kívül megfigyelte – e még valaki, hogy Bryan „analog, zsinóros” mikrofont használ – hozzáértők azt mondják, ez jobban szól- illetve, hogy soha nem veszi le a mikrofont az állványról, maximum igazgatás céljából. Komplett mikrofon állvánnyal együtt szaladgál és énekel, ez védjegye szinte, jól is áll neki, meg kell hagyni.
Az „It’s Only Love” tétel előtt Bryan elmesélte nekünk, hogy mély barátságot ápolt Tina Turnerrel, és megviselte a halála. Annak idején, amikor karrierje kezdetén írt Tina-nak, hogy szeretne vele énekelni, Tina egyből igent mondott, ezt sosem felejti el, ezért ezt a tételt Tina-nak ajánlja, illetve három Tina Turner feldolgozással zárta a dalt. A „You Belong To Me” című slágert is egy gyorsított verzióban hallhattuk, ahol Bryan megkérte a közönséget, hogy aki úgy érzi, vetkőzzék neki akár félmeztelenre, mert a póló/pulóver pörgetése táncot is helyettesíthet, ha valaki lusta esetleg a lábát mozgatni. Ennek örömére még a lelátókon is táncra perdültek sokan, ezt a kivetítőn követhettük, illetve sokan nekivetkőztek, főleg férfiak, és póló pörgetés illetve tánc ment ezerrel a dal közben, a hangulat fenomenális volt. A „Cloud Number Nine” lírai tétele szintén tempós változatban szólt, élőben még jobb, mint lemezen, ha lehet ilyet mondani, egyszerűen magával ragadóan énekel Bryan minden hangot.
Az „Only thing that looks good on me” dalt is végigtáncoltuk, itt is masszív gitárszólókat hallhattunk. Joe Cocker-nek is tiszteletét tette egy feldolgozás erejéig, majd néhány akusztikus tétel következett. Ezt követte a címadó tétel „So Happy It Hurts” ahol a felfújt autó ismét végig szánkázott a levegőben felettünk. Utána óriásit táncolhattunk és üvöltve énekelhettük a legnagyobb slágereket (Run To You, Summer of 69 – itt már sikítozva énekeltem én is). A kivetítőn egyébként az este folyamán vagy a dalokhoz illő vizuál videók, vagy az aktuális sláger videoklipjei pörögtek felváltva, illetve természetesen távolabbi nézők itt követhették nyomom szuper zoomban a színpadon zajló eseményeket.
A „Have You ever really loved a woman” dal spanyol gitárral előadott verziója szintén fenomenális volt.
A „Shine a Light” dallal megemlékezett elhunyt édesapjáról, a „Straight from the Heart” tételnél pedig kilencvenhat esztendős anyukáját emlegette – Isten éltesse!
A végén felhívott három lányt s színpadra, akiknek teljesítette kívánságát, hogy vokálozhassanak, majd egy közös színpad szelfi is készített velük.
A záró blokk három akusztikus tétele természetesen és szokás szerint az „All For One” tétellel zárult, ahogy a koncert is, itt az egész MVM Dome ismét telefon vakukkal világított, amit a kivetítőn is láthattunk. Mindig megható látvány, ahogy tizenötezer ember együtt világítja be a teret, illetve ahogy sok tízezer ember együtt lélegzik, együtt táncol, együtt énekel békében (ezt Bryan is elmondta nekünk a koncert vége előtt ugyanezen szavakkal, köszönetét fejezve ki, hogy eljöttünk).
Elképesztően tökéletes, bulis, es egyben megható koncert volt, erre úgy gondolom, csak Bryan képes nagyszerűségével. Nem volt tűzijáték, giga lézer, vagy egyéb látványos show elem, Bryan egy szál gitárral és zenekarával, tiszta énekkel, és színtiszta zenéléssel belakta az MVM Dome-ot, és két és fél órán keresztül megbabonázott tizenötezer embert.
A kevesebb néha több.
Jó lenne sűrűbben látni élőben Bryan Adams-et, mint öt évente, remélem, hamarabb viszontlátjuk.
A koncertért köszönet a Live Nation csapatának!
Balázs Adrienn
Fotó: Petró Adri
Setlist:
1. Kick Ass
2. Can't Stop This Thing We Started
3. Somebody
4.18 til I Die
5. Please Forgive Me
6. One Night Love Affair
7. Shine a Light
8. Take Me Back
9. Kids Wanna Rock
10. Heaven
11. Go Down Rockin'
12. It's Only Love (with snippet of "The Best" and 'What's Love Got to Do with It"
dedicated to Tina Turner)
13. You Belong to Me
14. Cloud Number Nine
15. Rock and Roll Hell (KISS cover)
16. The Only Thing That Looks Good on Me ls You
17. Here I Am (Acoustic)
18. When the Night Comes (Joe Cocker cover) (Acoustic)
19. When You're Gone (Acoustic)
20. Always Have, Always Will
21. (Everything IDo) It for You
22. Back to You
23. So Happy It Hurts
24. Run to You
25. Summer of 69
26. Have You Ever Really Loved a Woman?
27. Cuts Like a Knife
28. Straight From the Heart (Acoustic)
29. Hey Baby ("Shine a Light" acoustic snippet)
30. All for Love (Bryan Adams, Rod Stewart & Sting cover) (Acoustic)
[2024.11.02.]