"Nem hinném, hogy a Quimby stílusa az egy ilyen választható dolog" - beszélgetés Varga Liviusszal

- Szerintetek mitől hiteles a zenekar?
- Miért? Hiteles? Szerinted mitől?

- Részemről hiteles, mert én mondjuk nagyon-nagyon szeretem, a szövege az engem mindig nagyon megragadt, ami elég érdekes, és legtöbbször bonyolult képekkel van tele, mégis engem nagyon megragad, és szerintem ez egy fontos dolog, hogy megtudd ragadni az embert.
- Ez király. De én ilyen szépen nem tudnám megfogalmazni. Nem is lenne illendő.

- Ugye ezt itt említettem, a dalszövegek legtöbbször tele vannak eléggé bonyolult képekkel. Honnan jönnek ezek a néhol bizarr ötletek?
- Nos, ezt a Tibitől kell megkérdezni. De azt gondolom, hogy ő egész életében képekben gondolkozott, vagyis képekben is gondolkozott. Hogy ez hogy működik, azt nem tudom, rajta látszik, hogy ez neki teljesen természetesen jön. Én is csak elmondásból tudom. Jobb, ha őt kérdezed meg.

- Ti honnan számoljátok magatokat igazi befutott csapatként?
- Valaki erre, nálam okosabb azt mondta, amióta megismernek a villamoson, de ez egyáltalán nem feltételezi a zenei iparba való befutást. Ahova szerintem még be se futottunk, de nem is tudom, hogy van-e ilyen befutható körzet, mint hogy zeneipar, vagy van nekünk hozzá túl sok közünk.

- 2003-ban a Káosz amigos album megjelenését követően a rajongók nagy bánatára egy egész évig szüneteltetek. Ilyenkor mi történt?
- Mindenki kipihente magát, beállítottuk a gyújtást, meg a lengéscsillapítókat, egy-két egyéb zenei vállalkozás is beindult, tulajdonképpen egy ilyen pihenőidőszak volt.

- Szerencsére a nagyérdemű láthatott benneteket a Kilégzés című albummal utána. Ezt hogyan jellemeznétek, és ez is ehhez tartozik-e, hogy a nagyszünet után akkor egy belélegzést jelent?
- Igen, ennek a metaforikus értelmét nagyon jól elkaptad. Van ebben egy ilyen dolog.

- Számodra melyik a kedvenc dal?
- A Libidó.

- Mennyire szoktatok eljárni szórakozni?
- Amikor ritkán elmegyünk, akkor nagyon.

- Eddig hányszor léptetek fel Szegeden?
- Kismilliószor. Ez mindenképp úgy indul, hogy előszöris bedobunk egy harcsás palacsintát a híd tövénél, és onnantól kezdve eleve a mennyekben járunk, és mivel még személyes ismeretségeink is vannak, nem egy, nem kettő, ezért ide egy kicsit így izgalmasabb jönni mindig. De hogy melyik volt a legjobb, én azt meg nem tudom mondani. Nyilván a legjobbra nem emlékszem egyáltalán.

- A hallgatósággal hogyan szoktátok tartani a kapcsolatot, illetve a rajongókkal?
- Én ebben ludas vagyok, én nagyon kevéssé, én nem nagyon tartom az e-mail kontaktust, csakis ilyen eszközként. Talán amikor koncerten kívül találkozom velük, az a legszorosabb kapcsolat. Legutóbb pl. egy ilyen Bodrog kenus-evezésen találkoztam össze egy-két Quimbys arccal, és akkor azokkal dumáltunk, koccintgattunk, asszem’ én ilyen kőkori módon csinálom ezt.

- Volt-e már olyan megrögzött rajongótok, aki mindenáron a nyomotokban akart lenni, és már talán zaklatott benneteket?
- Nem hiszem. Nem emlékszem ilyenre.

- Mondjuk egy kicsit most személyesebb vizekre evezünk, méghozzá kiket tekintesz te példaképeidnek?
- Egy konkrét nincs. De egy kicsit JJK, egy kicsit Hemingway, kicsit Petőfi, nagyon Ady. Nekem is rengeteg példaképem van a családomban. Talán még fontosabb is, mint amiket összehadováltam.

- És mennyire vagy házias?
- Támogatással igen. Tehát mondjuk így együtt a feleségemmel nagyon nagy dolgokra vagyunk képesek, de mondjuk, ha lemegy a boltba, én lehet, hogy egyből leülök a TV elé. Tehát így kell a csapat, hogy ne üljek gödröt a kanapéba.

- Van-e háziállatod?
- Most ideiglenesen egy ékszerteknősünk van. A feleségem barátnője költözik, és nálunk van a Teki, vagy Bendegúz, nem is tudom, hogy hívják, nagyon vérmes kis jószág.

- Mik a kedvenc filmjeid?
- Nem tudom. A 300, a 13. harcos, Bakterház, Gyalog galopp, Brian élete, az Airplanek, nem is tudom. Az ilyen Monty Pythonos cuccok szinte mind, meg az ilyen söprős akciófilmek, sovány mondanivalóval, de izgalmas fordulatokkal. Azt hiszem, ezek. Ja, meg nagy kedvencem a Roncsfilm, például. Meg a Gyula vitéz.

- Végülis mostmár csak három kérdés maradt hátra, hogyha kifognád az aranyhalat, akkor mit kívánnál tőle?
- Nem tudom. Lehet, hogy ott is csak állnék.

- Ha lehetne olyan üzenetet mondanod, amit a világon mindenki megértene, és mondjuk ez csak egy pár mondat lenne, tehát mit üzennél a világnak?
- Nyugi… Ne félj…

-Muhel Tamara / Tisza Rádió-

[2008.09.29.]