Csillagos égbolt egy varázslatos univerzumban - vasárnap esténk a Coldpay társaságában

Tripla teltházas koncertet adott a Puskásban a Coldplay. Életem végéig emlékezni fogok erre a koncertre, nem szeretnék csöpögős lenni, de az leszek. Csodálatos, fenomenális, elképesztő, gyönyörű, megható, katartikus, frenetikus, példaértékű (több jelző nem jut eszembe hirtelen), zeneileg is hibátlan, profi koncert volt.

Előzenekarként elsőként a magyar énekesnő Soleré,polgári nevén Szigeti Zsófia, majd a brit Maisie Peters énekesnők léptek fel, kellemes hangulatot varázsolva az Arénába szállingózva érkező közönség hátralévő estéjéhez.

Mielőtt főhőseink a színpadra léptek, sok hasznos információval láttak el minket, a kivetítőn ismétlődő videókban.

Az egész turné illetve a Coldplay zenekar évek óta megújuló energiát használ koncertjeiken, turnékon, beleértve az utazástól az étkezésig (nincs étel pazarlás sem), a show műsorig. Valahol itt kezdődik a környezetvédelem, ahogy ezt ők művelik (nem a visszacsavarható kupakoknál és a szívószálaknál).

A show akkumulátorait Nap-és egyéb zöld energiákkal töltik. Volt egy trambulin a küzdőtér leghátsó felében, színpaddal szemben állva baloldalon, ahol száz önkéntes tíz percig ugrálva újratölthette a lemerülőben lévő aksikat, amiről részben a fénytechnika üzemelt. Az energizáló biciklik tekerésével, ezt önkéntesek vállalták természetesen, energiával láthattuk el a koncertet, azaz áramot termeltünk bringázással is.
A padló a táncparketten, azaz a küzdőtéren, kinetikus padló, megújuló energia felhasználásával termelhetünk áramot a koncertre nem mással, mint ugrálással és táncolással.
Ahol csak lehetséges, megújuló üzemanyagokat használ a zenekar teherszállításhoz, kamionjaikhoz, illetve a légi közlekedéshez is.

A LED karkötők (részletesen később) növényi alapú, komposztálható anyagból készültek. Jegyeinkkel támogatjuk - a zenekaron keresztül - az újraerdősítést, az óceántisztítást, az élővilág védelmét, az újranépesítést és a talaj helyreállítást, valamint a közvetlen szén-dioxid megkötést levegőből, ezen kívül (ha esetleg nem lenne elég), a zöld, tiszta energiát és a környezetvédelmi jogokat. Erről részletesebb információt az alábbi link alatt találhat mindenki, ahol le lehet tölteni a Music Of The Spheres World Tour alkalmazást is.

Coldplay koncert képekben - klikk a fotóra

Elérkeztünk a koncerthez.
A koncert négy felvonásra volt felosztva, még pedig az univerzum bolygóinak téma köre szerint – Bolygók, Holdak, Csillagok, Otthon.

Chris és társai az első sorok előtt érkeztek meg az Arénába, innen sétáltak fel a színpadra, fülsüketítő üdvrivalgás és taps kíséretében. Chris Martin elképesztő alázata, szerénysége a közönség és a világ felé példaértékű. Színpadra lépésnél mindig megcsókolja a padlót, ez az egyik rituáléja, illetve minden egyes hangszerét is, miután, vagy mielőtt játszik rajta.

A Higher Power/ Adventure of Lifetime -al indították óriási lendülettel a koncertet, amit óriás léggömbök kilövésével tetéztek, csak úgy indításképp, megalapozva a hátralévő lendületet.

A színpad több részből is állt. A fő színpad óriási gigantikus méretével az Aréna közepéig terült el, egy hosszú kifutóval, ami a „B” színpadban végződött. A küzdőtér hátsó részén volt még egy kisebb „C” színpad is.

A harmadik „Paradise” című dalnál villantak fel először a karkötők fényei.

Ez valami egészen elképesztő és leírhatatlan élmény volt, végig a koncert teljes hossza alatt, a zene ritmusára ütemezve, az adott dalhoz illeszkedve különböző színekben pompázott az egész Puskás Aréna teltháza.

A színpadképet alapjaiban a bolygók jelképezték a kivetítők is bolygó alakzatban voltak elrendezve (itt megjegyezném, hogy a nagyszínpad kivetítő totáljáról nekem Mickey egér is eszembe jutott, de ezt is pozitívumként írom, lehet csak én asszociáltam kedvenc Disney hősünkre is).
Valójában bolygók voltak, ahogy a kis színpadok is kör alakúra voltak kialakítva, és az egész színpad különböző led fényekkel és led animációkkal volt végig kivilágítva a legváltozatosabb színekben.

Chris egy tünemény. Árad belőle a jóság, a szeretet, a kedvesség, ha mindenki ilyen lenne a világon, mint ő, akkor tényleg világbéke lenne. Magyarul is szólt hozzánk, nem csak egy két szóban, hanem pár mondatban. Idézném szó szerint:
„Köszi, köszi, thank you everybody ...  Nagyon ideges vagyok, hogy magyarul fogok beszélni, a magyar nagyon nehéz nyelv, de megteszem a tőlem telhetőt... Jó estét, sziasztok! Nagyon boldogok vagyunk..., hogy itt lehetünk veletek Budapesten.”

Itt visszaváltott angolra, és oda vissza dicsérte gyönyörű városunkat és csodálatos látványosságainkat, imádja Magyarországot. Ezt a kis monológot a „Scientist” lírai dalával folytatta, zongora kísérettel (saját magát kísérte zongorán természetesen), majd következett a közönségénekeltetős „Viva La Vida” ahol az egész Puskás Aréna egyszerre „ohhh ohhh ózott”. Hidegrázós, ahogy a majd hetvenezer ember egyszerre énekel, teszem hozzá, minden dalnál így történt.

Következtek szépen sorban a rádióból is jól ismert slágerek, nem létezik, hogy van olyan ember, aki ezeket a dalokat nem szereti, ismeri. Mindegyik fülbemászóan dallamos és mainstream léte ellenére mindegyik tartalmas szövegileg is, a világ dolgairól, illetve hogyan tehetjük szebbé mindennapi életünket.

A slágerek között Chris felhívott három rajongót a színpadra, akik testvérek voltak, a lányok táblával mutogatták Chrisnek, hogy a „Til Kingdome Come” dalt együtt szeretnék elénekelni vele, ez a kívánságuk teljesült is vasárnap este.

Ezt még tetézte Chris, hogy kérhettek egy másik dalt is, ami mindenki meglepetésére egy Oasis feldolgozás volt („Don’t look back in anger”), meg is kérdezte Chris viccesen, hogy jó koncertre jöttek-e, hogy ezt a dalt kérik.
A következő ”Charlie Brown” dalnál a szivárvány összes színében villogtak a led karszalagok, majd a „Yellow” slágernél természetesen az egész aréna „arany színbe” borult.  A „Human Heart” dalnál a led karszalagok színjátéka az Aréna különböző pontjain piros szívecske alakokat formált a közönségben, és ritmusra dobbanó szívként villogtak a zene ütemére. A „Chainsmokers” feldolgozásnál űrlényeknek öltözött be a zenekar komplett legénysége, és lézer játékkal is fokozták a led karkötők egészen elképesztő látványát.
Ezt követte a legnagyobb giga sláger „The Sky full of stars”. Nos, amit itt láttunk, hallottunk az leírhatatlan katarzis élmény, egyszerre villogott hatvannégyezer karkötő fehér és kék színekben, közben lézer show, konfetti zápor, amik közelről csillag formájúak voltak, hiszen mi voltunk a csillagos égbolt a zenekar univerzumában.  A dal végén tűzijáték, szavaim nincsenek az élményre. Leírhatatlan, katartikus élmény volt.

Kis szünet következett, ahol az egész Aréna a „Viva La Vida” dal „oooohhh ooohhh ohhhh ohhh ohhh” részét énekelve lábdobogással és tapsviharral párhuzamosan követelte a zenekar visszatérését a színpadra. Ha esetleg valakinek kevés lenne, amit eddig elmeséltem, tudták még fokozni az eddigieket is.

A közönség feje felett beúsztak a levegőben a különböző bolygók, amik először csak a maguk szimpla megjelenésével is óriási meglepetést váltottak ki. Majd a következő daloknál ezek különböző színekben pompáztak, tényleg olyan érzést keltve, mintha akár a Szaturnusz, az Uránusz, a Neptunusz vagy épp a Föld lebegne előttünk. Persze, ez szubjektív mindenkinek fantáziája szerint, de a látvány egészen elképesztően csodálatos volt, természetesen a led karszalagok is a bolygók színéhez igazodtak, és különböző színekben pompáztak továbbra is a zene ütemére. A bolygók beúszásával párhuzamosan Chris átrobogott a „C” színpadra, ahol zongora mögé pattanva megszólította a közönséget ismét.

Random embereket pásztázott a kamera, akik megjelentek pár perc erejéig a kivetítőkön, és akiket éppen mutattak, nekik Chris rögtönzött egy spontán dalocskát, az adott személy megjelenése, kisugárzása alapján, óriási megható pillanatok voltak ezek. A showt elvitte egy kisfiú, aki ahogy megjelent a kivetítőn, örömtáncot kezdett lejteni, nem is akármilyen táncot, az egész Aréna ujjongva megtapsolta. Chris pedig a kisfiú törött kisujjának énekelt egy rögtönzött dalt. Voltak még párok, barátok, szurkolók, egy szakállas rocker fazon, akinek csak mosolyt csalt az arcára Chris és a ZZ Top tagokhoz hasonlította rajongó társunkat, aki Chris szerint csak a feleségét kísérte el valószínűleg erre a koncertre és nem önszántából van itt. Ilyen kis intermezzókkal tarkított percek után még három dal következett. Ebből az egyik világ premier volt, az új dal „Feels like I’m falling in love”, az idén októberben megjelenő albumuk első kislemeze, nálunk, Budapesten debütált élőben.

 A „Biutyful” alatt egy kék hajú babával énekelt Chris duettet, amit fekete maszkban és testhez simuló ruhában „láthatatlanná vált” stábtagok irányítottak szinte észrevétlenül, mintha maga a baba is életre kelt volna.

Az utolsó dalnál Chris megköszönte, hogy eljöttünk, külön kiemelve mindenkit, akik több ezer kilométert utaztak érte, akik a forgalomi dugóban várakoztak miattuk, akik a világot bejárják velük, akik vettek bármilyen emléktárgyat, lemezt, koncertjegyet és végül, de nem utolsó sorban, hogy ennyien, ennyi féle ember együtt, békében, szeretetben ünnepelt itt együtt az Arénában. Ezt a világnézetet tartsuk meg Arénán kívül is, ha tehetjük, hogy szeressük egymást, kérte zárszóként.

A koncertet természetesen tűzijáték zárta, végül pedig akárcsak egy mozi előadás esetében a kivetítőn vége főcím zene alatt ment a stáblista, a technikusokon keresztül az utolsó világítónak és asszisztenseknek is köszönetet nyilvánítva búcsúzóul.

Huszonnyolc éve járok koncertekre, de amit itt láttam hallottam vasárnap, még most is elérzékenyít, meghat, (kétszer bőgtem koncert alatt is, pedig nem vagyok sírós típus), egészen elképesztően precíz, kiszámított, mégis megható, mindent felülmúló, mind látványban és hangzásban egyaránt.

Chris hangja természetesen mondanom sem kell, hogy hibátlanul szólt, a magas hangok királya a srác.

A zenekar is tisztán, hibátlanul szólt, az Aréna minden pontjáról ugyanezt a visszajelzést kaptam, mert ahány barátom, ismerősöm ott volt, mindenki máshol ült vagy állt.

Varázslat, ami itt három napig az aréna falain belül történt (bár én csak vasárnap voltam), de mindenki szuperlatívuszokban beszél a keddi és szerdai koncertekről is). Bárcsak olyan lenne a világ a koncert univerzumán kívül is, mint az Aréna falain belül. Én ezt kívánom mindannyiunknak.

Életem koncertje volt, nem tudom, ezt ilyen formában tudja-e bárki überelni a jövőben számomra.

Az élményért köszönet a Live Nation csapatának.

Balázs Adrienn
Fotó: Petró Adri

Videók

Setlist:
Light Through the Veins (Jon Kicking song)  Flying Theme Joba illama song) (from'E.T)
Act I. : PLANETS
Music of the Spheres
1. Higher Power
2. Adventure of a Lifetime
3. Paradise
4. The Scientist
Act  II. : MOONS
5. Viva la Vida (on B-Stage)
6. Hymn for the Weekend fon B-Stage)
7. Til Kingdom Come (on B-Stage; with fans)
8. Don’t Look Back in Anger (Oasis cover - on B Stage  with fan)
9. Charlie Brown
10. Yellow
Act III. : STARS
11. Human Heart
12. People of the Pride
13. Clocks
14. Infinity Sign (on B Stage)
15. Something Just Like This 
16. Midnight
17. My Universe
18. A Sky Full of Stars
Act  IV: Home
(with Louis Armstrang's intro speech, "what a Wonderful World)
19. Sparks (on C Stage)
20. The Jumbotron Song (on C-Stage)
21. Fix You
22. Feels like i’m falling in love
23. Biutyful
24. A Wave

[2024.07.16.]